2.rész- Moments lovers

Sziasztok drága kedves olvasóim, kiket imádok! *---* :) Kedves fogadtatás, nem de? Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és a feliratkozást. Imádlak titeket. :3 Na, de mire is várunk? Ja, feltételek. Állapodjunk meg valamiben! Te feliratkozol, és komizol, én hozom a részeket! Rendicsek? Oké, na akkor. Olvassátok szeretettel a második részt! Bujáásákááá! :D 

                                                                  *Helena szemszöge

Gyönyörű szép reggelre ébredtem. Madár csiripelés, a napfény besüt a szobám ablakán, Frodó kutya már megint bepisilt, és...LOUIS?!- Louis te mit keresel a földön, drágám?- Kérdeztem kómásan az ágyból. Louis mire feleszmélt, már kivezettem a fürdőbe. Egész éjjel fent voltunk. Nem csoda, hogy nem bír felkelni. Lou sosem tudott. Már kiskorában is "álomszuszék" volt. Mindig a mellkasán aludtam el. De az már régen volt. Ha most a mellkasán aludnék el, akkor mindenki félreértené a helyzetet. -Helena, nagyon fáradt vagyok.- Szólt hozzám Boo, és rádőlt a vállamra.
- Louis, egy óra van. Ne aludjunk már egész nap! http://data2.whicdn.com/images/77529565/large.gif
- Éjfél egy? Akkor spuri az ágyikó!-Kibújt a takaró alól, rám nézet, és visszabújt a meleg kis helyére.
- Louuuuuis!- Szóltam rá viccesen, és ráugrottam. Lehúzott a takaró alá, és a meleg sötétségben csikizett.
- Én meg mondtam, hogy én győzök! Már tegnap.- Kötekedett tovább, de én ledobtam az ágyról a takarót, és elkezdtem menekülni. Kifutottam a konyhába, de megbotlottam. Ő pedig rám esett. - Áucs!- Kicsit megütöttem magam. Felsegített, és folytatódott tovább a játék.
- Várj Helena! És mi lesz a napi terveinkkel? Mikor csináljuk meg? Már nagyon várom.- Állított meg Lou, közelebb jött, és megfogta a kezem. http://data1.whicdn.com/images/70857862/large.gif
- Talán, most? Fogjuk hozzá! Még fiatal az idő! És mi is.
- Já. Já-já. Most kici kínai lenni.
- Áz nágyon jó. Vágyis jáu!

                                                                    * Louis szemszöge

Már nagyon izgatott vagyok. Alig várom a terveinket! Helenával megbeszéltük, hogy először medencézünk. De még csak meg sem reggeliztünk!  http://data1.whicdn.com/images/32563090/tumblr_m6e150TzXK1rzrrmzo1_250_large.gif  Sosem jutunk el a terveink megvalósításáig. Talán először meg kéne reggelizni. Kiléptem Helena szobájából, egészen a konyháig, hogy szóljak, ennünk kéne! Mire kiértem a szobából, Boo megterített, és elkészítette a reggelit.
- Ezt nem mondod komolyan?! De édes vagy! Miért nem szóltál, hogy segítsek?- Meglepődve kérdeztem Boo-tól. Majd közelebb léptem, és egy puszit adtam arcára.
- Ugyan már! Nem a vendégek főznek, vagy szendvicse gyártanak! Neked amúgy is bármikor csinálok kaját.
- Cajj, jó-jó! De akkor is édes vagy.- Újra megöleltem. Megreggeliztünk, és közben a rádiót hallgattuk. "Halo". Hallottuk meg, és felpattantunk. Ez volt a közös számunk. Már elég régi, de még mindig tökéletes. A közös élményeinkre emlékeztet minket. - Helena! Ez egy jel, hogy minél előbb menjünk medencézni!- Pattant ki a fejemből az ihlet, és elsétáltam az ablakhoz.
- Sosem gondoltam volna, hogy az életem egy nap alatt így megtud változni. Eddig a másik énem láthatatlan volt, de te változtattál láthatóvá.- Mondta Helena, és közelebb jött. Majd rám nézett csillogó szemeivel.
- Én sem gondoltam volna. Az, hogy most itt vagy mindkettőnk számára jó. - Bólogattam, és csak a tényeket mondtam. Egy ideig még elbeszélgettünk, elpakoltunk, és felvettük a fürdőruhánkat. Aztán egy másodperc múlva; http://data3.whicdn.com/images/35754672/tumblr_m8cv72OfrT1rwszboo1_500_large.gif Hopp! Benne is voltunk a vízben. Az egész olyan volt mint régen. Jött a fagyiskocsi mi kiszaladtunk a vízből és fagyiztunk, bekapcsoltuk a rádiót és a vízben hülyéskedtünk, úszóversenyt tartottunk ( persze én nyertem), csuromvizesen kint szaladgáltunk a fűben, majd amikor elestünk egymás kezét fogva fű angyalt csináltunk. Aztán pedig...Tiszta sár volt a hátunk, kezünk, fejünk, és mindenünk. Ez a nap azt hiszem, hogy tökéletes lesz!

                                                            *Helena szemszöge

Süt a nap, itt van Louis mellettem, fagyit eszek sárosan. Mi lehetne ennél jobb?- Louis, ki kéne pipálni a medencézést a papíron.- Jutott eszembe, és gyorsan befutottam a papírért. Meg persze egy tollért. Addig Lou lemosta magáról a sarat, és a füvet. Nagyon gyorsan szaladtam, hogy hamar vissza érjek és többet tudjunk bolondozni. Vissza értem, de Lou sehol. Keresem, keresem.- Louis hol vagy? Hideg vagy meleg? Segíts!- De semmi. Vagy várjunk csak! Mi mozog a bokor mögül?! Az egy kéz?- Mire feleszméltem, hogy Lou megakart ijeszteni már össze-vissza sétálgattam, és kerestem Boo-t.
- Vááá! Ijesztett meg Louis de nem sikerült neki.
- Hahaha! Most nem ijedtem meg!- Gúnyoltam, és a tollat a kezébe adtam.
- Hát ez meg mi?- Meglepődve kérdezte, és úgy tett mintha félperccel ezelőtt nem mondtam volna el.
- Ez drágám egy toll. Arra használják, hogy írjanak vele. Tudomásom szerint Goy Andor fedezte fel.- Tettem közzé tudományosan, és megsimogattam az arcát, mintha egy kicsit vissza maradott lenne.
- EZ EGY TROLL?!- Nézett rám még inkább meglepődve, és én már úgy döntöttem fel adom. Arcába mosolyogtam, majd ráugrottam. Így akartam közölni vele, hogy: Hé haver! Ne szórakozzá' jóvan? Letepertem a földre majd  tisztáztam vele:
- Én győztem!
- Kezdi...http://data1.whicdn.com/images/78876301/large.gif
Eltelt az idő. Hét óra van, és még mindig a medencébe ülünk. Most már kezdek egy kicsit fázni. De nem csak én. Hanem Boo is. Közös megállapodásunk során eldöntöttük, hogy kimegyünk a vízből. Nagyon hideg volt kint csuromvizesen, ezért szedtük a lábunkat. Beérünk a házba, ledobtuk a  törölközőt, és próbáltunk koncentrálni a száradásra. Valamennyi idő után megszáradtunk. Felöltöztünk, és leültünk a kanapéra.
- És most mi következik?- Kérdezte Louis, én pedig elővettem a listát:
      1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
      2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
      4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
      5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
      6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
      7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok  levesei vannak. Vagyis...Voltak.
       8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
       9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
      10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!

- Na Lou válassz! Én most a csillagokat választanám, és a horrorfilmet. Ó és a telefon betyárkodást! Na benne vagy?- Kérdeztem feldobottan. Én mindent meg akarok csinálni!!

- Persze, hogy benne vagyok! De akkor kezdjük a telefon betyárkodással, utána a horrorfilmmel, majd azt követően a csillagokkal!- Vágott rá Louis és elővette telefonját.
- De először is rejtsd el a telefon számot! Ne hogy kinyomozzanak.- Figyelmeztettem, és vállára dőltem.
- Már elrejtettem. Na de akkor mindketten beszélünk! Milyen dumát mondjunk? Én kitaláltam valamit.
- És mégis mit? 
- Hát...- nevette el magát- Én azt találtam ki, hogy mondjuk azt; Jó napot kívánok! Én a Whirlpool igazgatója vagyok, és megszeretném kérdezni, hogy elromlott-e a hűtője. TUDOM HOGY ELROMLOTT! Na milyen?
- Nagyon jó!! De Louis...Akkor te hívod!
- Oké, már hívom is.- Lou tényleg felhívta, és kicsöngött a telefon. Már akkor iszonyatosan nevettünk, és nem tudtuk, hogy hogyan fogjuk kibírni. Én a számhoz tettem a párnát, hogy ne nevessem el magam, Boo pedig a földet nézte. Egyszer csak megszólalt a telefonból valaki. Rögtön össze néztünk, és kezdtük a betyárkodást.
- Jó napot kívánok! Én a Whirlpool igazgatója vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy elromlott-e a hűtője.- Mondta Lou eltorzított hangon, majd rám nézett, és elkezdett halkan nevetni. 
- Jó napot, öm. Nekem nem romlott el a hűtőm.- Tiltakozott a szegény ember aki felvette. 
- DE TUDOM HOGY ELROMLOTT A HŰTŐJE!! NE TILTAKOZZON!
- Sajnálom, én nem tudom. Hívom anyát, jó?
- Ne-ne-ne-ne-ne!!!!- És letette a telefont. Hívom anyát?! Egy 4 évessel beszélgettünk?! Feltettem ezt a kérdést és nagy vihogásba kezdtünk. Mindketten nagyon jól éreztük magunkat. És ez még csak az első napunk. Na jó. A második.
- Hát ez jó volt.- Mondtam kifáradt hangon.
- De ügye még nem vagy annyira fáradt, hogy ne nézzünk horrort?- Kérdezte kedves barátom ijedt hangon.
- Nem.-mosolyodtam el- De ha mégis fáradt leszek akkor majd megint elalszok a mellkasodon. Úgy mint rég.
- Már várom! http://data3.whicdn.com/images/77145984/large.gif - Nézett rám a kedvesen, aztán elővettem a DVD-ket. Volt Fűrész 1, 2, volt még Paranormal Activity, és A kör. Hát Louis mit választott?! Persze hogy a legijesztőbbet, és a legundorítóbbat. A fűrészt. Nyami. Ma is jót fogunk aludni! Én kimentem a konyhába, és popcon-t csináltam, ő pedig betette a DVD-t, és valami kütyüt még piszkált. Aztán pár perc múlva megérkeztem a popcorn-nal, és elkezdődhetett a filmezés. 

                                                            * Louis szemszöge

A fűrész eléggé undorító film. Ezért is választottam ezt. Helena mindig is félt, és undorodott a gusztustalan filmektől. Most egy kicsit meg kell szívatnom. Ha már úgy is mindig ő győz a bunyónkban. Szóval, betettem a filmet. Helena rögtön betakarózott, és hozzám bújt. Én mondtam neki még anno, hogyha fél akkor bújjon  hozzám. Jó meglátás. Mondjuk nem kell ahhoz horror filmet indítanom, hogy hozzám bújjon, mert csak annyit mondok hogy: Hozzám búnál Boo? És máris karjaimban hever. Amitől én jobban érzem magam.
- Fúúúj! Áuucs?! ÍÍÍÍÍÍÍÍ...- Ezek a szavak nagyon gyakran elhangzottak Helena szájából. Úgy láttam hogy nagyon fél. De már legalább hozzám bújt. Szorosan átöleltem, majd eltakartam a szemem, mert egy eléggé durva rész következett. Én már láttam ezt a  filmet, úgyhogy tudom mi következik, de Helena nem tudhatta. Nem is figyelmeztettem. Direkt. De jobban megijedtem Boo hangjától mint a filmtől! Oly annyira megijedt, hogy kiugrott a karjaim közül, és az ajtó mögé rohant. http://data2.whicdn.com/images/74300015/large.gif
- Helena édes drága kicsike bogyókám! Ne félj! Ez meg van rendezve! Nyugi!- Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon volt hatással rá.
- De Louis, mi van ha most is itt van az a fűrészes bigyusz?! Ki tudja! Lehet hogy ránk vadászik!- Mondta remegve az ajtó mögül.
- De nem fog megenni!
- Honnan tudod?!
- Nem hagynám! Inkább én enném meg őt, nem ő téged!
- Hát. Na jó! Akkor én most oda megyek hozzád. 1, 2, 3!- Gyorsan felállt, majd oda ugrott az ágyra. Láttam rajta, hogy iszonyatosan nincs kedve tovább nézni a filmet.
- Helena, figyelj. Ki kapcsoljam a filmet?- Kérdeztem nyugodt hangon, nehogy azt feltételezze hogy megakarom ölni.
- Áh, neeem-nem kell.- Válaszolt bizonytalanul.
- De látom rajtad, hogy nagyon megijedtél! És még rosszabb részek is jönnek! Nagyon szívesen kikapcsolom!
- Akkor mégis csak kapcsoljuk ki! http://data2.whicdn.com/images/79645371/large.gif- Végre kimondta, és én már repültem is a DVD-hez és kikapcsoltam. Azt hiszem, hogy Superman vagyok. A lányok védelmezője. De csak is Boo védelmezője! Viszont most nagyon kell pisilnem. Éppen úton voltam a wc felé, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Gondoltam magamban, hogy Helena az, pedig DIREKT ráerőszakoltam, hogy ne jöjjön ki velem pisilni, mert nem szeretem ha valaki "velem" van amikor dobom a sárgát. Hát. Ki más lehetett az mint Helena.
- Helena! Tudod, hogy- Szakított félbe.
- Tudoooooom! Nem szereted ha valaki kikísér a wc-re. De Louis muszáj volt! Annyira magányos voltam oda bent.
- Jó-jó, de ügye nem jössz be velem a helységbe?!
- http://data2.whicdn.com/images/79388020/large.gif Hát, nem. Tudom.
- Haaj, na jó! De nem nézhetsz rám! Vagyis eltakarod a szemed! Megígéred?
- Igen! Vagyis nem nézek oda!
- Ez a beszéd!- Egy kicsit furán éreztem magam, mert Helena dumál, én pisilek, és minden egyes mondatánál "aha, igen, aha" szócskát válaszoltam. A pisilés sem tartott hosszú ideig, 2 perc alatt végeztem is, aztán vissza mentünk a szobába. Leültünk az ágyra, és beszélgetni kezdtünk. Aztán eszembe jutott az 1.-es terv ami így szól: Együtt nézni a csillagokat, úgy mint régen.
- Helena!! Eszembe jutott valami! Az 1.-es terv! Tudod, a csillagos!- Rá mosolyogtam, majd ő az ablakhoz ment, és elhúzta a függönyt.
- Louis, van egy kis gond.- Nézett rám bánatosan.
- Mégis mi?
- Nincsenek csillagok az égen...-Hajtotta le fejét. Én elmosolyodtam magamban.
- Dehogynem! Vannak csillagok! Csak meg kell keresned őket! Ki megyünk?- Megfogtam vállát, és biztatgattam.
- Hát, jó! Menjünk! Végül is, biztosan fent vannak a csillagok! És köztük van a te, és az én csillagom is.
- Igen. Remélem még mindig egymás mellett vannak. Úgy mint mi.- Éppen ki tartottunk, amikor ránéztem az órára. Éppen 11:59  volt az idő. Amikor még régen kiválasztottuk a közös csillagunkat, pont ennyi fele járt az óra. Ez különös. Kint az égen legalább tízmilliárd csillag ragyogott. Nem tudom, hogy Helena miért nem látta. Mindegy. Szóval, ki mentünk és leültünk egy kis pokrócra, ugyanis nem akartam hogy megint füves legyek. Megfogtam a kezét, és együtt bámultuk a csillagokat. Ez a nap már nem is lehetett volna jobb.
- Lou, az a te csillagod?- Kérdezte Helena.
- Nem tudom. De nagyon hasonlít. Annyira régen láttam már ezeket a csillagokat, hogy már nem is emlékszem.
- Semmire?
- De. Azért valamire mégis csak. Ó! Meg van! A te csillagod volt mindig a legfényesebb, az enyém pedig a leghalványabb! Ügye jól mondom?
- Igen. Jól emlékszel. Tudtam én, hogy ügyes vagy!- Mondta Helena, és vállamra dőlt. Aztán minden elsötétült. Azt hiszem elaludtunk.