Kedves olvasók! :) Köszönöm a komikat, iratkozásokat. KÉRLEK ha már bekukkantottál a blogba akkor iratkozz fel :) Köszönöm szépen!
*Helena szemszöge
Hazudtam. Azt mondtam, hogy: "Mindig a mellkasán aludtam el. De az már régen volt. Ha most a mellkasán aludnék el, akkor mindenki félreértené a helyzetet." Nos. Akkor most mindenki félreértheti a helyzetet ugyanis a mellkasán ébredtem. Életem legszebb reggele volt. Főleg úgy, hogy Frodó kutya nem pisilt a szőnyegre. Magamhoz tértem, felültem és vártam, hogy Louis felébredjen. De már ő is félálmomban volt. Úgy döntöttem nem várok tovább, elkezdtem tépkedni a füvet és rászórtam Lou hajára. Eléggé vicces jelenet volt. Még mindig nem ébredt fel! Elkezdtem simogatni az arcát, hátha megébred. http://data2.whicdn.com/images/69457068/large.gif Én jósnő vagyok. FELÉBREDT VÉGRE! Úgy csináltam, mintha aludnék és direkt figyeltem a reakciót. Felállt, megvakarta a hátát, kimászott a fürdőbe, megmosta a fogát, és rám ugrott. Tudtam! Egyszerűen éreztem, hogy rám fog ugrani!
- Keljél, keljél! Még sok dolgunk van!- Ébresztgetett Lou, de én már réges-rég fent voltam.
- Aaaaahmww...Még korán van. Amúgy meg előbb fent voltam mint te!- Nyafiztam, majd felültem.
- Persze, persze! Higgyem is el?! http://data1.whicdn.com/images/80915463/large.gif
- Igen.- Nevettem arcába, és elkezdődött a nap. Bementünk a lakásba, ahol megreggeliztünk, felöltöztünk, és előkapartuk a kis listánkat. Csak volt egy kis bibi. Nem találtuk meg a listát. Így hát ketté váltunk, és elkezdtük villámgyorsan keresni.
- Helena, te menj ki a kertbe, én pedig itt bent maradok. Vagy legyen fordítva?- Kérdezte Boobear, érdeklődően. Nekem megfelelt ez a variáció. Na szóval, elkezdtük keresni a listát. Én a kertben csak poharakat, cukrokat, cukros papírokat, szétszórt chips-eket, és sok más dolgot találtam. A bokorban megtaláltam Louis zokniját. ZOKNI NYÁRON?! Édes barátocskám logikája. Télen nem hord zoknit, de nyáron a negyven fokban igen. Huhh Lou...
* Louis szemszöge
Bent a lakásban egy kicsit féltem. Mivel egyedül voltam egy hatalmas lakásban, ahol tegnap este horrorfilmet néztem...Na igen. Elszállt belőlem minden erő, és bátorság. Így hát, bebújtam Helena ruhásszekrényébe. Mindenhol ruha, kabát, KABÁT?! Minek nyáron kabát? Na mindegy...Helena logika. Vissza térve a témára, voltak még cipők, melltartók ( hmm), bugyik, ( hogy kerül ruhásszekrénybe bugyi, melltartó, és cipő?!). És a legfontosabb, a szekrény ajtaján az én képem volt felragasztva. Ez aranyos tőle! http://data1.whicdn.com/images/78648568/large.gif Viszont mielőtt még meg lát, hogy a melltartói között turkálok, inkább kiszállok a szekrényéből. Éppen, hogy csak kiléptem, Hel már ott is állt előttem a listával kezében.
- Helena, hát te?!- Nevettem el magam, majd szó szerint kiestem a szekrényből. Helena csak nézett, és nem vette észre, hogy a bugyija a fejemen van.
- LOUIS! MIÉRT VAN A BUGYIM A FEJEDEN?!- Azt hiszem észre vette.
- Hát, azért mert...Féltem!
- És a bugyim, hogy jön ehhez?!- Kérdezte mérgelődve. Vagyis furi arccal.
- Mert a bugyidnak szuper ereje van.- Nem tudtam mást kitalálni. Komolyan!
- Tessék?!- Nők...Hallják amit mondok, de nem hiszik el.
- Vagyis, megmagyarázom! Ráesett a fejemre, amikor kinyitottad a szekrény ajtót! Minek teszed felülre a bugyijaidat?!- Kérdeztem nevetve, mert már nem bírtam vissza tartani. Helena még mindig komoly fejet vágott, de már láttam a szemein, hogy mindjárt nevetőgörcsöt kap.
- Jól van na! http://data2.whicdn.com/images/81157520/large.gif
- Ügye, ügye! Na, most komolyra fordítva a dolgot. Mi következik a listán?- Kérdeztem komolyan mint a vakbél gyulladás.
- Nézzük meg! : 1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
3. Terv: Bulizzunk egy jót!
4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
10. Terv: Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Keljél, keljél! Még sok dolgunk van!- Ébresztgetett Lou, de én már réges-rég fent voltam.
- Aaaaahmww...Még korán van. Amúgy meg előbb fent voltam mint te!- Nyafiztam, majd felültem.
- Persze, persze! Higgyem is el?! http://data1.whicdn.com/images/80915463/large.gif
- Igen.- Nevettem arcába, és elkezdődött a nap. Bementünk a lakásba, ahol megreggeliztünk, felöltöztünk, és előkapartuk a kis listánkat. Csak volt egy kis bibi. Nem találtuk meg a listát. Így hát ketté váltunk, és elkezdtük villámgyorsan keresni.
- Helena, te menj ki a kertbe, én pedig itt bent maradok. Vagy legyen fordítva?- Kérdezte Boobear, érdeklődően. Nekem megfelelt ez a variáció. Na szóval, elkezdtük keresni a listát. Én a kertben csak poharakat, cukrokat, cukros papírokat, szétszórt chips-eket, és sok más dolgot találtam. A bokorban megtaláltam Louis zokniját. ZOKNI NYÁRON?! Édes barátocskám logikája. Télen nem hord zoknit, de nyáron a negyven fokban igen. Huhh Lou...
* Louis szemszöge
Bent a lakásban egy kicsit féltem. Mivel egyedül voltam egy hatalmas lakásban, ahol tegnap este horrorfilmet néztem...Na igen. Elszállt belőlem minden erő, és bátorság. Így hát, bebújtam Helena ruhásszekrényébe. Mindenhol ruha, kabát, KABÁT?! Minek nyáron kabát? Na mindegy...Helena logika. Vissza térve a témára, voltak még cipők, melltartók ( hmm), bugyik, ( hogy kerül ruhásszekrénybe bugyi, melltartó, és cipő?!). És a legfontosabb, a szekrény ajtaján az én képem volt felragasztva. Ez aranyos tőle! http://data1.whicdn.com/images/78648568/large.gif Viszont mielőtt még meg lát, hogy a melltartói között turkálok, inkább kiszállok a szekrényéből. Éppen, hogy csak kiléptem, Hel már ott is állt előttem a listával kezében.
- Helena, hát te?!- Nevettem el magam, majd szó szerint kiestem a szekrényből. Helena csak nézett, és nem vette észre, hogy a bugyija a fejemen van.
- LOUIS! MIÉRT VAN A BUGYIM A FEJEDEN?!- Azt hiszem észre vette.
- Hát, azért mert...Féltem!
- És a bugyim, hogy jön ehhez?!- Kérdezte mérgelődve. Vagyis furi arccal.
- Mert a bugyidnak szuper ereje van.- Nem tudtam mást kitalálni. Komolyan!
- Tessék?!- Nők...Hallják amit mondok, de nem hiszik el.
- Vagyis, megmagyarázom! Ráesett a fejemre, amikor kinyitottad a szekrény ajtót! Minek teszed felülre a bugyijaidat?!- Kérdeztem nevetve, mert már nem bírtam vissza tartani. Helena még mindig komoly fejet vágott, de már láttam a szemein, hogy mindjárt nevetőgörcsöt kap.
- Jól van na! http://data2.whicdn.com/images/81157520/large.gif
- Ügye, ügye! Na, most komolyra fordítva a dolgot. Mi következik a listán?- Kérdeztem komolyan mint a vakbél gyulladás.
- Nézzük meg! :
3. Terv: Bulizzunk egy jót!
6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
10. Terv: Sminkeljünk! Lou! Készülj!
-Maradt a sminkelés, sütés, bulizás, kimenni szakadó esőben, divatbemutató, és a rét. Melyikkel kezdjük?
- Kezdhetnénk a sütéssel, utána a rét, a divatbemutató, és hagyjuk estére a bulizást. Az esőset pedig akkor csináljuk amikor esik az eső!- Válaszoltam Hel kérdésére.
- De már csak egy napunk van...Az nem sok. És lehet, hogy nem is fog esni az eső. Akkor mit csinálunk?- Kérdezte Helena letörten. Én csak elcsendesültem, mert eszembe juttatta, hogy holnap megyek haza...Elgondolkoztam sok mindenen, de legfőbbként magamon és Helenán. Ritka az ilyen barátság fiú és lány között. Sőt. Ritka mint a fehér holló. Az egyik fél, mindig többet érez mint a másik. Ez talán nálunk is így van. - Louis, hahó, itt vagy? Válaszolj!- Kérdezte kedvesen barátosném. Olyannyira lágy hangon kérdezte, hogy majdnem bealudtam. De, nem aludtam el. Még szerencse. Az már beteges lenne.
- Na, akkor sütünk?- Kérdezte az a lágy hang, aki Hel volt.
- Igen! Süssünk brownie-t! Imádom! De csak akkor csináljuk, ha te is szereted, sőt, imádod!- Mondtam meggyőzően, majd rákacsintottam barátnőmre.
- Oké! Imádom a brownie-t! Legalább könnyű megcsinálni! Vagy, nem?- Tudtam, hogy Helena is szereti! A nagymamája ( R.I.P.) mindig azt sütött nekünk nyáron. Imádtuk! És még mindig.
- Na akkor álljunk neki!- Neki álltunk. Elővette Helena a kötényeket, a gyúródeszkát, habár nem tudom hogy azt minek, és minden féle dolgot ami kellhet. És neki kezdhettünk a sütésnek. http://data3.whicdn.com/images/66131779/large.gif Nem volt egyszerű móka, mivel nem tudtuk az arányokat. Ahogy esik, úgy puffan technikával sütöttünk. Azt hiszem, hogy a tészta nem sikerült túl jóra.
- Helena...Az normális ha a tészta extra kemény?- Néztem előre, és gondolkodtam.
- Öm...Nem.-nevetett- Szerintem pont, hogy lágynak kell lennie.
- A-ha. Akkor mi elrontottuk.
- Igen. Elrontottuk. De! Ha ki sütjük, akkor lehet hogy megváltozik az állaga.
- Az lehet! Ügyi vagy! Cejetjek tudósom!- És egy puszit nyomtam Helena arcára.
- Ó, hogy nekem milyen édes barátom van!- Szintén megpuszilt, és átölelt. Viszont én egy kicsit, meg vicceltem. Bele kentem a hajába, a nyers tésztát. Hihihh! Remélem nem veszi észre egy jó darabig!
* 3-4 perc múlva
-LOUIS, MIÉRT VAN A HAJAMON TÉSZTA?!- Kérdezte megint csak meglepődve. Azt hiszem, észrevette. Rá néztem, és tekintetemmel azt mondtam: Kapj-el-ha-tudsz-! És elkezdtem futkározni. Futottam egy jó darabig, de nem jött utánam Hel. Azt hiszem valami baj van. Tehát vissza futottam, és megnéztem Helenát. Sehol sem találtam. Kezdtem be pánikolni. Mindenhol megnéztem. Még a hűtőben is! De egyszerűen...Elnyelte a föld. Éppen kifelé tartottam, amikor nyitódott az ajtó, és elém ugrott.
- Vááááá!- Amolyan "ijedj már meg" fejet vágott. Hát...Öm. Nem ijedtem meg.
- Haha. Nagyon vicces!- Mondtam egy kicsit megsértődve. Direkt, produkáltam magam.
- Baj van?- Kérdezte meglepődve. Majd közelebb jött, és rá dőlt vállamra. Mosolyogtam.
- Á, nem csak mondjuk halálra kereslek, és nem jössz elő...- Mondtam durván, hogy egy kicsit beszívassam és tényleg...Majdnem sírva fakadt! Csak nézett rám szomorúan, és nem bírtam ki, muszáj volt mondanom, hogy csak hülyéskedtem.
- Helena drágám...Édes prünytyőm! Szerinted, rád tudnék haragudni?! Nem. Úgy hogy nyugi, csak vicceltem! Sosem undokoskodnék veled! Szeretlek.- És megöleltem. Láttam az arcán, hogy megnyugodott.
Azt hiszem, sosem fogom így megszívatni. Ez rosszul eshetett neki. De egy másodpercen belül kiheverte, aztán eszünkbe jutott a süti...A SÜTI?! Óóóó ne a süti!!
- LOU, A SÜTI! A SÜTIII!- Pattant fel Helena, majd oda rohantunk a sütőhöz, és...A süti korom fekete volt. Ez sem jelentett gondot. Oda mentünk, nevettünk egy jót, és képeket csináltunk a szénné égett sütivel.
- Miért vagyunk ennyire nem oda figyelők?!- Néztem rá barátnőmre, majd megint csak elkapott a nevetés. Annyira beleéltük magunkat a nevetésbe, hogy már majdnem...Majdnem megcsókoltam. De vissza kell tartanom magam! Nem akarok szerelmes lenni! Nem akarom tönkre tenni a barátságomat...De. Se vele, se nélküle...Erre a "majdnem csókra" Helena is felfigyelt. Kicsit hátrébb állt, majd lehajtotta fejét.
- Ne haragudj, én...Csak a pillanat...- Mondtam zavarodottan, és hátráltam.
- Semmi baj. Te se haragudj...Én is benne voltam.- Nagyon kínos volt mindkettőnk számára ez a helyzet, így hát elterelés képen, elővettem a listát.
1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
3. Terv: Bulizzunk egy jót!
4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
9. Terv: Együtt süti valami finomat.
10. Terv: Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Na akkor...Itt van a lista. A sütést már megcsináltuk, most jön az, hogy ki kell mennünk a rétre!- Mondtam úgy mintha minden a régi lenne.
- Oké, hát akkor? Kapj el! De ügye nem fogsz besértődni már megint?
- Hahaha. NO. A réten találkozunk!- És elkezdtem futni. Futottam, futottam, de...Már elfelejtettem, hogy merre van a rét. Így hát lelassítottam, és megvártam Helenát. Ő persze csak kinevetett, megfogta a kezem, majd a rét felé vezetett. Egy kicsit sétálgattunk, beszélgettünk. http://data2.whicdn.com/images/82599502/large.gif
* Pár perc múlva
Megérkeztünk a rétre...De én nem hittem a szememnek. Csak ámuldoztam, és fogtam a fejem. A szám nyitva maradt a meglepődéstől.
- Helena...Mi történt a rétünkkel?- Kérdeztem aggódva, majd körbe-körbe forogtam.
- Louis, nagyon megváltozott ez a rét. Néha én sem hiszek a szememnek.- Mondta letört hangon.
- Nem erre számítottam...
- És csalódott vagy...Én is egy kicsit. Vagyis. Nagyon...- Mondta szomorú lelketlen hangon.
- De ez ne rontsa el a napunkat! Végül is ez nagyon jó hely. Mert itt építettük a bunkit, és itt ettem a homok levesedből!- Nevettem el magam. Helena is jobb kedvű lett. Át kutattuk a rétet.
Nevetgéltünk, rohangáltunk, néha elestünk, és minden jó volt! Helena már megint gyönyörű volt mint mindig, és én...És én azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Bár, nem akarom bevallani magamnak de akkor is! Ahogyan betette a hajába a virágot, és ahhw... Egyszerűen csodás volt!
- Lou! Emlékszel még arra, hogy kergetőztünk és elloptam a cipődet?- Kérdezte lelkesen, kuncogva.
- Hát, hogy ne emlékeznék? És feldobtad az egyik fára! Ügye?
- Igeen! És csak az ottani idős házaspártól tudtunk segítséget kérni. Mármint ők szedték le a fáról.
- Mert olyan töpszli voltál.- Jókat nevetett rajtam. Jól van na! Kicsi voltam még! És...Még mindig törpe vagyok.
- Na, és ? Meddig leszünk még itt? Lassan mehetnénk. Mert még bulizni is akarunk! Ügye?- Kérdezte hívogatóan.
- Igen! Lassan mehetnénk. Már úgy is itt vagyunk-ránéztem a telefonomra- 2 órája!
- Akkor menjünk haza! Amúgy is készülődnünk kell! Hoztál party ruhát?
- Oh, yeah baby! PARTY HARD!!! A party-ra mindig fel kell készülni!
- Ez most egy igazi Louis mondat volt.- Hát igen. Mindig résen kell lenni. Ha. Party. Közeleg. És a party tényleg vészesen közeleg! Mert már elindultunk a rétről! Hehh! Imádok bulizni!
* Helena szemszöge
Haza értünk. A napom eddig csodálatos! Nem is tudom...Egy kicsit izgulok. Mert a legjobb bulihelyet találtam meg. Jetsetter Fresh. Amikor elmondtam Lou-nak nagyon megörült. Hiszen ez a város legjobb club-ja. Nagyon ki kell öltöznünk, mert másképp nem engednek be! Így hát fel kel öltöztünk. Sminkelni, a hajat megcsinálni, stb.
- Louis drágám. Ki kell sminkelned! Benne van a listában! Ezen a napon többször már nem veszem elő! Érthető vagyok?!- Mondtam katonásan. Ő nevetett, és belegyezett. Előkészítettem neki a sminkeket, ne hogy valami krémmel kenje be az arcomat. - Pompás!- Kiáltott fel szakértői hangon, majd elkezdte. Óvatosan ért az arcomhoz, szinte nem is éreztem. Néha rászóltam, hogy nyugodtan csinálhatja erősebben is, de ó maradt az aranyos sminkelésnél. Fél óra múlva már kész is volt. Először nem mertem tükörbe nézni, de...Gyönyörűen kifestett! Nem is tudom, hogy hogyan csinálta. Azt hittem, hogy bohócot fog csinálni belőlem, de...NEM!
- Uram isten Louis! Eszméletlen szép lett!- Dicsértem meg, és ő elpirult.
- Azt hitted, hogy bohóccá festelek? Áh dehogyis! Az már lejárt lemez! http://data1.whicdn.com/images/82621238/large.gif- Igen, Lou. Örülök is hogy nem festettél ki úgy! Miután kifestett, nekem is tennem kellett valamit.
- Louis, most tudod hogy hogy lehetnél a világ legjobb pasija?- Szerintem tudja mire gondolok...
- Hogyan?- Felcsillant kis drágámnak a szeme.
- Úgy, hogy leülsz a székre, elengeded magad, és hagyod hogy kifesselek. Na?
- Úgy nem jó pasi leszek, hanem homi!- Nevette el magát, majd kirohant a szobából. Gondoltam magamban, hogy: Hadd futkározzon. Ha kilométer hiánya van, akkor kérem szépen. Tehát neki álltam öltözni. Egy kicsit gondolkodtam hogy mit vegyek fel, de aztán megtaláltam a tökéletes ruhát;
Imádom az ilyen ruhákat! Össze készültem, parfümöztem, és minden egyéb dolgot amit egy lány csinálhat. Kész vagyok. Viszont hol van Lou? Elkezdtem keresgélni, holott már fel is volt öltözve. Mindkettőnknek megállt a szíve amikor megláttuk egymást. Louis olyan jó cuccokat hozott! Nagyon penge volt!
* 3-4 perc múlva
-LOUIS, MIÉRT VAN A HAJAMON TÉSZTA?!- Kérdezte megint csak meglepődve. Azt hiszem, észrevette. Rá néztem, és tekintetemmel azt mondtam: Kapj-el-ha-tudsz-! És elkezdtem futkározni. Futottam egy jó darabig, de nem jött utánam Hel. Azt hiszem valami baj van. Tehát vissza futottam, és megnéztem Helenát. Sehol sem találtam. Kezdtem be pánikolni. Mindenhol megnéztem. Még a hűtőben is! De egyszerűen...Elnyelte a föld. Éppen kifelé tartottam, amikor nyitódott az ajtó, és elém ugrott.
- Vááááá!- Amolyan "ijedj már meg" fejet vágott. Hát...Öm. Nem ijedtem meg.
- Haha. Nagyon vicces!- Mondtam egy kicsit megsértődve. Direkt, produkáltam magam.
- Baj van?- Kérdezte meglepődve. Majd közelebb jött, és rá dőlt vállamra. Mosolyogtam.
- Á, nem csak mondjuk halálra kereslek, és nem jössz elő...- Mondtam durván, hogy egy kicsit beszívassam és tényleg...Majdnem sírva fakadt! Csak nézett rám szomorúan, és nem bírtam ki, muszáj volt mondanom, hogy csak hülyéskedtem.
- Helena drágám...Édes prünytyőm! Szerinted, rád tudnék haragudni?! Nem. Úgy hogy nyugi, csak vicceltem! Sosem undokoskodnék veled! Szeretlek.- És megöleltem. Láttam az arcán, hogy megnyugodott.
Azt hiszem, sosem fogom így megszívatni. Ez rosszul eshetett neki. De egy másodpercen belül kiheverte, aztán eszünkbe jutott a süti...A SÜTI?! Óóóó ne a süti!!
- LOU, A SÜTI! A SÜTIII!- Pattant fel Helena, majd oda rohantunk a sütőhöz, és...A süti korom fekete volt. Ez sem jelentett gondot. Oda mentünk, nevettünk egy jót, és képeket csináltunk a szénné égett sütivel.
- Miért vagyunk ennyire nem oda figyelők?!- Néztem rá barátnőmre, majd megint csak elkapott a nevetés. Annyira beleéltük magunkat a nevetésbe, hogy már majdnem...Majdnem megcsókoltam. De vissza kell tartanom magam! Nem akarok szerelmes lenni! Nem akarom tönkre tenni a barátságomat...De. Se vele, se nélküle...Erre a "majdnem csókra" Helena is felfigyelt. Kicsit hátrébb állt, majd lehajtotta fejét.
- Ne haragudj, én...Csak a pillanat...- Mondtam zavarodottan, és hátráltam.
- Semmi baj. Te se haragudj...Én is benne voltam.- Nagyon kínos volt mindkettőnk számára ez a helyzet, így hát elterelés képen, elővettem a listát.
3. Terv: Bulizzunk egy jót!
6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
10. Terv: Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Na akkor...Itt van a lista. A sütést már megcsináltuk, most jön az, hogy ki kell mennünk a rétre!- Mondtam úgy mintha minden a régi lenne.
- Oké, hát akkor? Kapj el! De ügye nem fogsz besértődni már megint?
- Hahaha. NO. A réten találkozunk!- És elkezdtem futni. Futottam, futottam, de...Már elfelejtettem, hogy merre van a rét. Így hát lelassítottam, és megvártam Helenát. Ő persze csak kinevetett, megfogta a kezem, majd a rét felé vezetett. Egy kicsit sétálgattunk, beszélgettünk. http://data2.whicdn.com/images/82599502/large.gif
* Pár perc múlva
Megérkeztünk a rétre...De én nem hittem a szememnek. Csak ámuldoztam, és fogtam a fejem. A szám nyitva maradt a meglepődéstől.
- Helena...Mi történt a rétünkkel?- Kérdeztem aggódva, majd körbe-körbe forogtam.
- Louis, nagyon megváltozott ez a rét. Néha én sem hiszek a szememnek.- Mondta letört hangon.
- Nem erre számítottam...
- És csalódott vagy...Én is egy kicsit. Vagyis. Nagyon...- Mondta szomorú lelketlen hangon.
- De ez ne rontsa el a napunkat! Végül is ez nagyon jó hely. Mert itt építettük a bunkit, és itt ettem a homok levesedből!- Nevettem el magam. Helena is jobb kedvű lett. Át kutattuk a rétet.
- Lou! Emlékszel még arra, hogy kergetőztünk és elloptam a cipődet?- Kérdezte lelkesen, kuncogva.
- Hát, hogy ne emlékeznék? És feldobtad az egyik fára! Ügye?
- Igeen! És csak az ottani idős házaspártól tudtunk segítséget kérni. Mármint ők szedték le a fáról.
- Mert olyan töpszli voltál.- Jókat nevetett rajtam. Jól van na! Kicsi voltam még! És...Még mindig törpe vagyok.
- Na, és ? Meddig leszünk még itt? Lassan mehetnénk. Mert még bulizni is akarunk! Ügye?- Kérdezte hívogatóan.
- Igen! Lassan mehetnénk. Már úgy is itt vagyunk-ránéztem a telefonomra- 2 órája!
- Akkor menjünk haza! Amúgy is készülődnünk kell! Hoztál party ruhát?
- Oh, yeah baby! PARTY HARD!!! A party-ra mindig fel kell készülni!
- Ez most egy igazi Louis mondat volt.- Hát igen. Mindig résen kell lenni. Ha. Party. Közeleg. És a party tényleg vészesen közeleg! Mert már elindultunk a rétről! Hehh! Imádok bulizni!
* Helena szemszöge
Haza értünk. A napom eddig csodálatos! Nem is tudom...Egy kicsit izgulok. Mert a legjobb bulihelyet találtam meg. Jetsetter Fresh. Amikor elmondtam Lou-nak nagyon megörült. Hiszen ez a város legjobb club-ja. Nagyon ki kell öltöznünk, mert másképp nem engednek be! Így hát fel kel öltöztünk. Sminkelni, a hajat megcsinálni, stb.
- Louis drágám. Ki kell sminkelned! Benne van a listában! Ezen a napon többször már nem veszem elő! Érthető vagyok?!- Mondtam katonásan. Ő nevetett, és belegyezett. Előkészítettem neki a sminkeket, ne hogy valami krémmel kenje be az arcomat. - Pompás!- Kiáltott fel szakértői hangon, majd elkezdte. Óvatosan ért az arcomhoz, szinte nem is éreztem. Néha rászóltam, hogy nyugodtan csinálhatja erősebben is, de ó maradt az aranyos sminkelésnél. Fél óra múlva már kész is volt. Először nem mertem tükörbe nézni, de...Gyönyörűen kifestett! Nem is tudom, hogy hogyan csinálta. Azt hittem, hogy bohócot fog csinálni belőlem, de...NEM!
- Uram isten Louis! Eszméletlen szép lett!- Dicsértem meg, és ő elpirult.
- Azt hitted, hogy bohóccá festelek? Áh dehogyis! Az már lejárt lemez! http://data1.whicdn.com/images/82621238/large.gif- Igen, Lou. Örülök is hogy nem festettél ki úgy! Miután kifestett, nekem is tennem kellett valamit.
- Louis, most tudod hogy hogy lehetnél a világ legjobb pasija?- Szerintem tudja mire gondolok...
- Hogyan?- Felcsillant kis drágámnak a szeme.
- Úgy, hogy leülsz a székre, elengeded magad, és hagyod hogy kifesselek. Na?
- Úgy nem jó pasi leszek, hanem homi!- Nevette el magát, majd kirohant a szobából. Gondoltam magamban, hogy: Hadd futkározzon. Ha kilométer hiánya van, akkor kérem szépen. Tehát neki álltam öltözni. Egy kicsit gondolkodtam hogy mit vegyek fel, de aztán megtaláltam a tökéletes ruhát;
Imádom az ilyen ruhákat! Össze készültem, parfümöztem, és minden egyéb dolgot amit egy lány csinálhat. Kész vagyok. Viszont hol van Lou? Elkezdtem keresgélni, holott már fel is volt öltözve. Mindkettőnknek megállt a szíve amikor megláttuk egymást. Louis olyan jó cuccokat hozott! Nagyon penge volt!
- Louis! Állati jól néz ki a felsőd! Nagyon helyes vagy! Huhh. Nem is tudom mit mondjak!- Kezdtem pirulni.
- Te beszélsz csajszi? Nagyon dögös vagy! És a sminked is nagyon ott van! És a hajad is! És mindened! És mindjárt elájulok!- Ámuldozott Lou, majd utána elindultunk. Egy jó félóra volt az út. Nagyon sokan mehettek, mert csomó fiatal volt az járdákon, a buszokon, stb. Én egy kicsit kezdtem félni, ugyanis a fél fiatalság be volt rúgva. Pedig még meg sem érkeztünk! Ezért úgy döntöttem, megfogom Boo kezét. De megelőzött. Kézen fogva sétáltunk, egészen a buszmegállóig. Ott is voltak egy páran. Most még jobban elkezdtem szorítani a kezét, mert nagyon féltem. És bekövetkezett amitől féltem egész úton. Jöttek a piszkálódások.
- Nézd már, milyen édes pár! Csak kár, hogy még működnek a strici&sarkon állók kapcsolata!- Tette közzé gúnyosan a barátjának, az egyik féleszű.
- Nézd már Hel, mindjárt nem lesz feje ennek a baromnak!- Kezdett ideges lenni Louis.
- Keménykedsz? Keménykedsz tejföl Jancsi? Kemény vagy mint a kád széle...- Nevetett, majd közeledett Lou-hoz. Rám nézett a gúnyos idegen, és próbált hozzám nyúlni, de...Louis még idegesebb lett és megverte. Nem hagyta, hogy hozzám nyúljon. De sajnos ott voltak a hülye haverjai, és mindent tönkre tette. Egy fiú az öt ellen?! Szánalom...Nem hagytam, hogy porrá verjék a legjobb barátomat, ezért én is beleszóltam a verekedésbe. Megfogtam egy ágat, ami viszonylag kemény volt, és a többi fiú fejét vertem vele. Eléggé fájhatott nekik, de ez van! Szerencsére Lou-nak semmi baja nem lett. A fiúk a földön vergődtek, és pont jött a busz. Mi felszálltunk, ők pedig még mindig a földön hevertek. Höhöhh!
- Jól vagy Louis?- Kérdeztem aggódva. Közelebb mentem és, átöleltem.
- Semmi baj! Inkább az a kérdés, hogy te jól vagy?
- Én, igen. Főleg úgy, hogy véget vetettem a vitának.- Mondtam elégedetten, és büszkélkedve. Egy kis ideig még buszoztunk, majd aztán megérkeztünk a bulihoz. Hatalmas nagy kivilágítás, sok ember, őrök mindenhol, és persze paparazzik. Voltak ott újságírók, és még nagyon sokan. Vártunk legalább 10 percet, hogy sorra kerüljünk. Aztán megtörtént a csoda. SORRA KERÜLTÜNK! Egy nagydarab kopasz fószer kérte a jegyünket. Feltartotta, hogy megnézze, nem-e hamisítvány. Nem értem minek nézi meg, ha nem is süt a nap, és nincs is fény. Na de mindegy. Elismerte, hogy nem vagyunk csalók, így hát beengedett. Bent nagyon sötét volt. De legalább világított a sok színes cső. Eszméletlen gyönyörű volt! Nem is hittem a szememnek!
Mindenhol táncoló emberek, nevetések, fotósok, és volt egy VIP terem. Ott nem tudom, hogy mit csinálhatnak. Ahw. Nem is akarom megtudni...Elkezdett nőni a tömeg, és egyre inkább kezdtem elveszíteni Louis-t. Azt mondta 10 perccel ezelőtt, hogy ki megy wc-re. Ez komoly? Nála tíz perc a pisilés? Kezdtem betojni egyedül, ezért átkúszva a tömegen, a fiú wc-nél találtam magam. Elkezdtem kiabálni, : Louis?! Louis, hol vagy? Louis?!!-És ezt percekig kiabáltam. Jobban körbe néztem de semmi...Aztán még egyszer körbe néztem, hátha meglesz és...Láttam, hogy egy férfi éppen Lou italába tesz valamit. Louis próbálta elutasítani, de a férfi erőszakos volt. Oda rohantam, elrántottam Louis-t, és elvegyültünk a tömegben.
- Helena ne haragudj, de ez a pasas nem hagyott békén!- Ideges hangnemen panaszkodott.
- Nem baj, csak tudnám hogy miért én védelek meg állandóan?-Nevettem el magam, és ő gúnyos arccal nézett rám.
- Mert te mindig is az őrzőangyalom voltál. Akkor is megvédtél, amikor majdnem megharapott az egyik kutya, meg akkor is amikor hamisítottam az ellenőrzőmben az aláírást. Emlékszel?
- Igen, hogyne emlékeznék. Azok voltak a szép idők. Csak kár, hogy nem velem jársz egy suliba...Még mindig kihúználak a bajból!
- Hát persze! Most inkább én húználak ki téged a bajból!- Erősködött Lou, de úgy is tudjuk, hogy még mindig én védeném meg. Egy kicsit megszomjaztunk a beszélgetéstől, így hát elment puncsért. Most én is vele tartottam, nehogy megint eltévedjen. Megittuk a puncsot, tovább beszélgettünk, és táncoltunk. Egy kicsit már érződött rajtunk a puncs, ami ügye alkoholos...És ezt nem vettük észre. Nem terveztük, hogy iszunk, vagyis berúgunk de sajnos így lett. Kezdett eldurvulni a helyzet. Már alig tudtunk megállni a lábunkon...
* Louis szemszöge
Hmm, egy kis Jungle juice cocktail! Nyamm...Nem hittem volna hogy életemben először betudok rúgni. Úgy látszik tévedtem. Már majdnem leszakadt a lábam, amikor a hatodik üveg coctail-t ittam! Nem sokáig bírom, asszem.
- Hel, nem akarnánk haza menni? Kezdek rosszul lenni...- Fáj nagyon a fejem...Pedig még maradnék!
- Felőlem mehetünk! Úgy is itt vagyunk már vagy 5 órája! Egyébként én is kezdtek rosszul lenni.- Nem csak én vagyok evvel egyedül. Elindultunk...Csak van egy kis bökkenő. Hol lakunk? Én semmire nem emlékszem, nem is tudom, hogy mivel jöttünk. De szerencsére itt van Helena és ő tudja. Talán...Bolyongtunk az éjszakában, néhányszor neki mentünk egy fának, na de nem baj! http://data2.whicdn.com/images/55934604/tumblr_mk0mgssPUd1rurxvqo1_250_large.gif Aztán végül valahogy haza értünk. Bementünk a kapunk, és hallottam ahogyan a Frodó kutya ugat. Nos, igen. Tuti haza értünk. Fáradt vagyok, és minden bajom van. Ledobtuk a cipőnket, és a ruhánkat. Egyre jobban úgy érzetem magam, hogy vonzódok Helenához. Ő is hozzám. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk, és...Lefeküdtünk egymással. Amit nem lett volna szabad.
Mindenhol táncoló emberek, nevetések, fotósok, és volt egy VIP terem. Ott nem tudom, hogy mit csinálhatnak. Ahw. Nem is akarom megtudni...Elkezdett nőni a tömeg, és egyre inkább kezdtem elveszíteni Louis-t. Azt mondta 10 perccel ezelőtt, hogy ki megy wc-re. Ez komoly? Nála tíz perc a pisilés? Kezdtem betojni egyedül, ezért átkúszva a tömegen, a fiú wc-nél találtam magam. Elkezdtem kiabálni, : Louis?! Louis, hol vagy? Louis?!!-És ezt percekig kiabáltam. Jobban körbe néztem de semmi...Aztán még egyszer körbe néztem, hátha meglesz és...Láttam, hogy egy férfi éppen Lou italába tesz valamit. Louis próbálta elutasítani, de a férfi erőszakos volt. Oda rohantam, elrántottam Louis-t, és elvegyültünk a tömegben.- Helena ne haragudj, de ez a pasas nem hagyott békén!- Ideges hangnemen panaszkodott.
- Nem baj, csak tudnám hogy miért én védelek meg állandóan?-Nevettem el magam, és ő gúnyos arccal nézett rám.
- Mert te mindig is az őrzőangyalom voltál. Akkor is megvédtél, amikor majdnem megharapott az egyik kutya, meg akkor is amikor hamisítottam az ellenőrzőmben az aláírást. Emlékszel?
- Igen, hogyne emlékeznék. Azok voltak a szép idők. Csak kár, hogy nem velem jársz egy suliba...Még mindig kihúználak a bajból!
- Hát persze! Most inkább én húználak ki téged a bajból!- Erősködött Lou, de úgy is tudjuk, hogy még mindig én védeném meg. Egy kicsit megszomjaztunk a beszélgetéstől, így hát elment puncsért. Most én is vele tartottam, nehogy megint eltévedjen. Megittuk a puncsot, tovább beszélgettünk, és táncoltunk. Egy kicsit már érződött rajtunk a puncs, ami ügye alkoholos...És ezt nem vettük észre. Nem terveztük, hogy iszunk, vagyis berúgunk de sajnos így lett. Kezdett eldurvulni a helyzet. Már alig tudtunk megállni a lábunkon...
* Louis szemszöge
Hmm, egy kis Jungle juice cocktail! Nyamm...Nem hittem volna hogy életemben először betudok rúgni. Úgy látszik tévedtem. Már majdnem leszakadt a lábam, amikor a hatodik üveg coctail-t ittam! Nem sokáig bírom, asszem.
- Hel, nem akarnánk haza menni? Kezdek rosszul lenni...- Fáj nagyon a fejem...Pedig még maradnék!
- Felőlem mehetünk! Úgy is itt vagyunk már vagy 5 órája! Egyébként én is kezdtek rosszul lenni.- Nem csak én vagyok evvel egyedül. Elindultunk...Csak van egy kis bökkenő. Hol lakunk? Én semmire nem emlékszem, nem is tudom, hogy mivel jöttünk. De szerencsére itt van Helena és ő tudja. Talán...Bolyongtunk az éjszakában, néhányszor neki mentünk egy fának, na de nem baj! http://data2.whicdn.com/images/55934604/tumblr_mk0mgssPUd1rurxvqo1_250_large.gif Aztán végül valahogy haza értünk. Bementünk a kapunk, és hallottam ahogyan a Frodó kutya ugat. Nos, igen. Tuti haza értünk. Fáradt vagyok, és minden bajom van. Ledobtuk a cipőnket, és a ruhánkat. Egyre jobban úgy érzetem magam, hogy vonzódok Helenához. Ő is hozzám. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk, és...Lefeküdtünk egymással. Amit nem lett volna szabad.
