3.rész- "Just friends"

Kedves olvasók! :) Köszönöm a komikat, iratkozásokat. KÉRLEK ha már bekukkantottál a blogba akkor iratkozz fel :) Köszönöm szépen! 

                                                                           *Helena szemszöge 

Hazudtam. Azt mondtam, hogy: "Mindig a mellkasán aludtam el. De az már régen volt. Ha most a mellkasán aludnék el, akkor mindenki félreértené a helyzetet." Nos. Akkor most mindenki félreértheti a helyzetet ugyanis a mellkasán ébredtem. Életem legszebb reggele volt. Főleg úgy, hogy Frodó kutya nem pisilt a szőnyegre. Magamhoz tértem, felültem és vártam, hogy Louis felébredjen. De már ő is félálmomban volt. Úgy döntöttem nem várok tovább, elkezdtem tépkedni a füvet és rászórtam Lou hajára. Eléggé vicces jelenet volt. Még mindig nem ébredt fel! Elkezdtem simogatni az arcát, hátha megébred. http://data2.whicdn.com/images/69457068/large.gif Én jósnő vagyok. FELÉBREDT VÉGRE! Úgy csináltam, mintha aludnék és direkt figyeltem a reakciót. Felállt, megvakarta a hátát, kimászott a fürdőbe, megmosta a fogát, és rám ugrott. Tudtam! Egyszerűen éreztem, hogy rám fog ugrani!
- Keljél, keljél! Még sok dolgunk van!- Ébresztgetett Lou, de én már réges-rég fent voltam. 
- Aaaaahmww...Még korán van. Amúgy meg előbb fent voltam mint te!- Nyafiztam, majd felültem.
- Persze, persze! Higgyem is el?! http://data1.whicdn.com/images/80915463/large.gif
- Igen.- Nevettem arcába, és elkezdődött a nap. Bementünk a lakásba, ahol megreggeliztünk, felöltöztünk, és előkapartuk  a kis listánkat. Csak volt egy kis bibi. Nem találtuk meg a listát. Így hát ketté váltunk, és elkezdtük villámgyorsan keresni.
- Helena, te menj ki a kertbe, én pedig itt bent maradok. Vagy legyen fordítva?- Kérdezte Boobear, érdeklődően. Nekem megfelelt ez a variáció. Na szóval, elkezdtük keresni a listát. Én a kertben csak poharakat, cukrokat, cukros papírokat, szétszórt chips-eket, és sok más dolgot találtam. A bokorban megtaláltam Louis zokniját. ZOKNI NYÁRON?! Édes barátocskám logikája. Télen nem hord zoknit, de nyáron a negyven fokban igen. Huhh Lou...

                                                                                * Louis szemszöge 

Bent a lakásban egy kicsit féltem. Mivel egyedül voltam egy hatalmas lakásban, ahol tegnap este horrorfilmet néztem...Na igen. Elszállt belőlem minden erő, és bátorság. Így hát, bebújtam Helena ruhásszekrényébe. Mindenhol ruha, kabát, KABÁT?! Minek nyáron kabát? Na mindegy...Helena logika. Vissza térve a témára, voltak még cipők, melltartók ( hmm), bugyik, ( hogy kerül ruhásszekrénybe bugyi, melltartó, és cipő?!). És a legfontosabb, a szekrény ajtaján az én képem volt felragasztva. Ez aranyos tőle! http://data1.whicdn.com/images/78648568/large.gif Viszont mielőtt még meg lát, hogy a melltartói között turkálok, inkább kiszállok a szekrényéből. Éppen, hogy csak kiléptem, Hel már ott is állt előttem a listával kezében.
- Helena, hát te?!- Nevettem el magam, majd szó szerint kiestem a szekrényből. Helena csak nézett, és nem vette észre, hogy a bugyija a fejemen van. 
- LOUIS! MIÉRT VAN A BUGYIM A FEJEDEN?!- Azt hiszem észre vette.
- Hát, azért mert...Féltem!
- És a bugyim, hogy jön ehhez?!- Kérdezte mérgelődve. Vagyis furi arccal.
- Mert a bugyidnak szuper ereje van.- Nem tudtam mást kitalálni. Komolyan!
- Tessék?!- Nők...Hallják amit mondok, de nem hiszik el.
- Vagyis, megmagyarázom! Ráesett a fejemre, amikor kinyitottad a szekrény ajtót! Minek teszed felülre a bugyijaidat?!- Kérdeztem nevetve, mert már nem bírtam vissza tartani. Helena még mindig komoly fejet vágott, de már láttam a szemein, hogy mindjárt nevetőgörcsöt kap.
- Jól van na! http://data2.whicdn.com/images/81157520/large.gif 
- Ügye, ügye! Na, most komolyra fordítva a dolgot. Mi következik a listán?- Kérdeztem komolyan mint a vakbél gyulladás. 
- Nézzük meg! : 1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
      2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
      4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
      5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
      6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
      7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok  levesei vannak. Vagyis...Voltak.
       8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
       9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
      10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!

-Maradt a sminkelés, sütés, bulizás, kimenni szakadó esőben, divatbemutató, és a rét. Melyikkel kezdjük?

- Kezdhetnénk a sütéssel, utána a rét, a divatbemutató, és hagyjuk estére a bulizást. Az esőset pedig akkor csináljuk amikor esik az eső!- Válaszoltam Hel kérdésére.

- De már csak egy napunk van...Az nem sok. És lehet, hogy nem is fog esni az eső. Akkor mit csinálunk?- Kérdezte Helena letörten. Én csak elcsendesültem, mert eszembe juttatta, hogy holnap megyek haza...Elgondolkoztam sok mindenen, de legfőbbként magamon és Helenán. Ritka az ilyen barátság fiú és lány között. Sőt. Ritka mint a fehér holló. Az egyik fél, mindig többet érez mint a másik. Ez talán nálunk is így van. - Louis, hahó, itt vagy? Válaszolj!- Kérdezte kedvesen barátosném. Olyannyira lágy hangon kérdezte, hogy majdnem bealudtam. De, nem aludtam el. Még szerencse. Az már beteges lenne. 

- Na, akkor sütünk?- Kérdezte az a lágy hang, aki Hel volt.

- Igen! Süssünk brownie-t! Imádom! De csak akkor csináljuk, ha te is szereted, sőt, imádod!- Mondtam meggyőzően, majd rákacsintottam barátnőmre. 

- Oké! Imádom a brownie-t! Legalább könnyű megcsinálni! Vagy, nem?- Tudtam, hogy Helena is szereti! A nagymamája ( R.I.P.) mindig azt sütött nekünk nyáron. Imádtuk! És még mindig.

- Na akkor álljunk neki!- Neki álltunk. Elővette Helena a kötényeket, a gyúródeszkát, habár nem tudom hogy azt minek, és minden féle dolgot ami kellhet. És neki kezdhettünk a sütésnek. http://data3.whicdn.com/images/66131779/large.gif Nem volt egyszerű móka, mivel nem tudtuk az arányokat. Ahogy esik, úgy puffan technikával sütöttünk. Azt hiszem, hogy a tészta nem sikerült túl jóra. 

- Helena...Az normális ha a tészta extra kemény?- Néztem előre, és gondolkodtam.

- Öm...Nem.-nevetett- Szerintem pont, hogy lágynak kell lennie. 

- A-ha. Akkor mi elrontottuk.

- Igen. Elrontottuk. De! Ha ki sütjük, akkor lehet hogy megváltozik az állaga. 

- Az lehet! Ügyi vagy! Cejetjek tudósom!- És egy puszit nyomtam Helena arcára. 

- Ó, hogy nekem milyen édes barátom van!- Szintén megpuszilt, és átölelt. Viszont én egy kicsit, meg vicceltem. Bele kentem a hajába, a nyers tésztát. Hihihh! Remélem nem veszi észre egy jó darabig!

                                                                                      * 3-4 perc múlva

-LOUIS, MIÉRT VAN A HAJAMON TÉSZTA?!- Kérdezte megint csak meglepődve. Azt hiszem, észrevette.  Rá néztem, és tekintetemmel azt mondtam: Kapj-el-ha-tudsz-! És elkezdtem futkározni. Futottam egy jó darabig, de nem jött utánam Hel. Azt hiszem valami baj van. Tehát vissza futottam, és megnéztem Helenát. Sehol sem találtam. Kezdtem be pánikolni. Mindenhol megnéztem. Még a hűtőben is! De egyszerűen...Elnyelte a föld. Éppen kifelé tartottam, amikor nyitódott az ajtó, és elém ugrott. 
- Vááááá!- Amolyan "ijedj már meg" fejet vágott. Hát...Öm. Nem ijedtem meg.
- Haha. Nagyon vicces!- Mondtam egy kicsit megsértődve. Direkt, produkáltam magam.
- Baj van?- Kérdezte meglepődve. Majd közelebb jött, és rá dőlt vállamra. Mosolyogtam.
- Á, nem csak mondjuk halálra kereslek, és nem jössz elő...- Mondtam durván, hogy egy kicsit beszívassam és tényleg...Majdnem sírva fakadt! Csak nézett rám szomorúan, és nem bírtam ki, muszáj volt mondanom, hogy csak hülyéskedtem. 
- Helena drágám...Édes prünytyőm! Szerinted, rád tudnék haragudni?! Nem. Úgy hogy nyugi, csak vicceltem! Sosem undokoskodnék veled! Szeretlek.- És megöleltem. Láttam az arcán, hogy megnyugodott.
Azt hiszem, sosem fogom így megszívatni. Ez rosszul eshetett neki. De egy másodpercen belül kiheverte, aztán eszünkbe jutott a süti...A SÜTI?! Óóóó ne a süti!!
- LOU, A SÜTI! A SÜTIII!- Pattant fel Helena, majd oda rohantunk a sütőhöz, és...A süti korom fekete volt. Ez sem jelentett gondot. Oda mentünk, nevettünk egy jót, és képeket csináltunk a szénné égett sütivel. 
- Miért vagyunk ennyire nem oda figyelők?!- Néztem rá barátnőmre, majd megint csak elkapott a nevetés. Annyira beleéltük magunkat a nevetésbe, hogy már majdnem...Majdnem megcsókoltam. De vissza kell tartanom magam! Nem akarok szerelmes lenni! Nem akarom tönkre tenni a barátságomat...De. Se vele, se nélküle...Erre a "majdnem csókra" Helena is felfigyelt. Kicsit hátrébb állt, majd lehajtotta fejét.
- Ne haragudj, én...Csak a pillanat...- Mondtam zavarodottan, és hátráltam.
- Semmi baj. Te se haragudj...Én is benne voltam.- Nagyon kínos volt mindkettőnk számára ez a helyzet, így hát elterelés képen, elővettem a listát.
      1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
      2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
      4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
      5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
      6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
      7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok  levesei vannak. Vagyis...Voltak.
       8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
       9. Terv: Együtt süti valami finomat.
      10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Na akkor...Itt van a lista. A sütést már megcsináltuk, most jön az, hogy ki kell mennünk a rétre!- Mondtam úgy mintha minden a régi lenne.
- Oké, hát akkor? Kapj el! De ügye nem fogsz besértődni már megint?
- Hahaha. NO. A réten találkozunk!- És elkezdtem futni. Futottam, futottam, de...Már elfelejtettem, hogy merre van a  rét. Így hát lelassítottam, és megvártam Helenát. Ő persze csak kinevetett, megfogta a kezem, majd a rét felé vezetett. Egy kicsit sétálgattunk, beszélgettünk. http://data2.whicdn.com/images/82599502/large.gif

                                                                 * Pár perc múlva

Megérkeztünk a rétre...De én nem hittem a szememnek. Csak ámuldoztam, és fogtam a fejem. A szám nyitva maradt a meglepődéstől.
- Helena...Mi történt a rétünkkel?- Kérdeztem aggódva, majd körbe-körbe forogtam.
- Louis, nagyon megváltozott ez a rét. Néha én sem hiszek a szememnek.- Mondta letört hangon.
- Nem erre számítottam...
- És csalódott vagy...Én is egy kicsit. Vagyis. Nagyon...- Mondta szomorú lelketlen hangon.
- De ez ne rontsa el a napunkat! Végül is ez nagyon jó hely. Mert itt építettük a bunkit, és itt ettem a homok levesedből!- Nevettem el magam. Helena is jobb kedvű lett. Át kutattuk a rétet.

Nevetgéltünk, rohangáltunk, néha elestünk, és minden jó volt! Helena már megint gyönyörű volt mint mindig, és én...És én azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Bár, nem akarom bevallani magamnak de akkor is! Ahogyan betette a hajába a virágot, és ahhw... Egyszerűen csodás volt!
- Lou! Emlékszel még arra, hogy kergetőztünk és elloptam a cipődet?- Kérdezte lelkesen, kuncogva.
- Hát, hogy ne emlékeznék? És feldobtad az egyik fára! Ügye?
- Igeen! És csak az ottani idős házaspártól tudtunk segítséget kérni. Mármint ők szedték le a fáról.
- Mert olyan töpszli voltál.- Jókat nevetett rajtam. Jól van na! Kicsi voltam még! És...Még mindig törpe vagyok.
- Na, és ? Meddig leszünk még itt? Lassan mehetnénk. Mert még bulizni is akarunk! Ügye?- Kérdezte hívogatóan.
- Igen! Lassan mehetnénk. Már úgy is itt vagyunk-ránéztem a telefonomra- 2 órája!
- Akkor menjünk haza! Amúgy is készülődnünk kell! Hoztál party ruhát?
- Oh, yeah baby! PARTY HARD!!! A party-ra mindig fel kell készülni!
- Ez most egy igazi Louis mondat volt.- Hát igen. Mindig résen kell lenni. Ha. Party. Közeleg. És a party tényleg vészesen közeleg! Mert már elindultunk a rétről! Hehh! Imádok bulizni!

                                                                           * Helena szemszöge

Haza értünk. A napom eddig csodálatos! Nem is tudom...Egy kicsit izgulok. Mert a legjobb bulihelyet találtam meg. Jetsetter Fresh. Amikor elmondtam Lou-nak nagyon megörült. Hiszen ez a város legjobb club-ja. Nagyon ki kell öltöznünk, mert másképp nem engednek be! Így hát fel kel öltöztünk. Sminkelni, a hajat megcsinálni, stb.
- Louis drágám. Ki kell sminkelned! Benne van a listában! Ezen a napon többször már nem veszem elő! Érthető vagyok?!- Mondtam katonásan. Ő nevetett, és belegyezett. Előkészítettem neki a sminkeket, ne hogy valami krémmel kenje be az arcomat. - Pompás!- Kiáltott fel szakértői hangon, majd elkezdte. Óvatosan ért az arcomhoz, szinte nem is éreztem. Néha rászóltam, hogy nyugodtan csinálhatja erősebben is, de ó maradt az aranyos sminkelésnél. Fél óra múlva már kész is volt. Először nem mertem tükörbe nézni, de...Gyönyörűen kifestett! Nem is tudom, hogy hogyan csinálta. Azt hittem, hogy bohócot fog csinálni belőlem, de...NEM!
- Uram isten Louis! Eszméletlen szép lett!- Dicsértem meg, és ő elpirult.
- Azt hitted, hogy bohóccá festelek? Áh dehogyis! Az már lejárt lemez! http://data1.whicdn.com/images/82621238/large.gif- Igen, Lou. Örülök is hogy nem festettél ki úgy! Miután kifestett, nekem is tennem kellett valamit.
- Louis, most tudod hogy hogy lehetnél a világ legjobb pasija?- Szerintem tudja mire gondolok...
- Hogyan?- Felcsillant kis drágámnak a szeme.
- Úgy, hogy leülsz a székre, elengeded magad, és hagyod hogy kifesselek. Na?
- Úgy nem jó pasi leszek, hanem homi!- Nevette el magát, majd kirohant a szobából. Gondoltam magamban, hogy: Hadd futkározzon. Ha kilométer hiánya van, akkor kérem szépen. Tehát neki álltam öltözni. Egy kicsit gondolkodtam hogy mit vegyek fel, de aztán megtaláltam a tökéletes ruhát;
Imádom az ilyen ruhákat! Össze készültem, parfümöztem, és minden egyéb dolgot amit egy lány csinálhat. Kész vagyok. Viszont hol van Lou? Elkezdtem keresgélni, holott már fel is volt öltözve. Mindkettőnknek megállt a szíve amikor megláttuk egymást. Louis olyan jó cuccokat hozott! Nagyon penge volt!

- Louis! Állati jól néz ki a felsőd! Nagyon helyes vagy! Huhh. Nem is tudom mit mondjak!- Kezdtem pirulni.

- Te beszélsz csajszi? Nagyon dögös vagy! És a sminked is nagyon ott van! És a hajad is! És mindened! És mindjárt elájulok!- Ámuldozott Lou, majd utána elindultunk. Egy jó félóra volt az út. Nagyon sokan mehettek, mert csomó fiatal volt az járdákon, a buszokon, stb. Én egy kicsit kezdtem félni, ugyanis a fél fiatalság be volt rúgva. Pedig még meg sem érkeztünk! Ezért úgy döntöttem, megfogom Boo kezét. De megelőzött. Kézen fogva sétáltunk, egészen a buszmegállóig. Ott is voltak egy páran. Most még jobban elkezdtem szorítani a kezét, mert nagyon féltem. És bekövetkezett amitől féltem egész úton. Jöttek a piszkálódások.

- Nézd már, milyen édes pár! Csak kár, hogy még működnek a strici&sarkon állók kapcsolata!- Tette közzé gúnyosan a barátjának, az egyik féleszű. 

- Nézd már Hel, mindjárt nem lesz feje ennek a baromnak!- Kezdett ideges lenni Louis. 

- Keménykedsz? Keménykedsz tejföl Jancsi? Kemény vagy mint  a kád széle...- Nevetett, majd közeledett Lou-hoz. Rám nézett a gúnyos idegen, és próbált hozzám nyúlni, de...Louis még idegesebb lett és megverte. Nem hagyta, hogy hozzám nyúljon. De sajnos ott voltak a hülye haverjai, és mindent tönkre tette. Egy fiú az öt ellen?! Szánalom...Nem hagytam, hogy porrá verjék a legjobb barátomat, ezért én is beleszóltam a verekedésbe. Megfogtam egy ágat, ami viszonylag kemény volt, és a többi fiú fejét vertem vele. Eléggé fájhatott nekik, de ez van! Szerencsére Lou-nak semmi baja nem lett. A fiúk a földön vergődtek, és pont jött a busz. Mi felszálltunk, ők pedig még mindig a földön hevertek. Höhöhh!

- Jól vagy Louis?- Kérdeztem aggódva. Közelebb mentem és, átöleltem.

- Semmi baj! Inkább az a kérdés, hogy te jól vagy?

- Én, igen. Főleg úgy, hogy véget vetettem a vitának.- Mondtam elégedetten, és büszkélkedve. Egy kis ideig még buszoztunk, majd aztán megérkeztünk a bulihoz. Hatalmas nagy kivilágítás, sok ember, őrök mindenhol, és persze paparazzik. Voltak ott újságírók, és még nagyon sokan. Vártunk legalább 10 percet, hogy sorra kerüljünk. Aztán megtörtént a csoda. SORRA KERÜLTÜNK! Egy nagydarab kopasz fószer kérte a jegyünket. Feltartotta, hogy megnézze, nem-e hamisítvány. Nem értem minek nézi meg, ha nem is süt a nap, és nincs is fény. Na de mindegy. Elismerte, hogy nem vagyunk csalók, így hát beengedett. Bent nagyon sötét volt. De legalább világított a sok színes cső. Eszméletlen gyönyörű volt! Nem is hittem a szememnek!
Mindenhol táncoló emberek, nevetések, fotósok, és volt egy VIP terem. Ott nem tudom, hogy mit csinálhatnak. Ahw. Nem is akarom megtudni...Elkezdett nőni a tömeg, és egyre inkább kezdtem elveszíteni Louis-t. Azt mondta 10 perccel ezelőtt, hogy ki megy wc-re. Ez komoly? Nála tíz perc a pisilés? Kezdtem betojni egyedül, ezért átkúszva a tömegen, a fiú wc-nél találtam magam. Elkezdtem kiabálni, : Louis?! Louis, hol vagy? Louis?!!-És ezt percekig kiabáltam. Jobban körbe néztem de semmi...Aztán még egyszer körbe néztem, hátha meglesz és...Láttam, hogy egy férfi éppen Lou italába tesz valamit. Louis próbálta elutasítani, de a férfi erőszakos volt. Oda rohantam, elrántottam Louis-t, és elvegyültünk a tömegben.
- Helena ne haragudj, de ez a pasas nem hagyott békén!- Ideges hangnemen panaszkodott.
- Nem baj, csak tudnám hogy miért én védelek meg állandóan?-Nevettem el magam, és ő gúnyos arccal nézett rám.
- Mert te mindig is az őrzőangyalom voltál. Akkor is megvédtél, amikor majdnem megharapott az egyik kutya, meg akkor is amikor hamisítottam az ellenőrzőmben az aláírást. Emlékszel?
- Igen, hogyne emlékeznék. Azok voltak a szép idők. Csak kár, hogy nem velem jársz egy suliba...Még mindig kihúználak a bajból!
- Hát persze! Most inkább én húználak ki téged a bajból!- Erősködött Lou, de úgy is tudjuk, hogy még mindig én védeném meg. Egy kicsit megszomjaztunk a beszélgetéstől, így hát elment puncsért. Most én is vele tartottam, nehogy megint eltévedjen. Megittuk a puncsot, tovább beszélgettünk, és táncoltunk. Egy kicsit már érződött rajtunk a puncs, ami ügye alkoholos...És ezt nem vettük észre. Nem terveztük, hogy iszunk, vagyis berúgunk de sajnos így lett. Kezdett eldurvulni a helyzet. Már alig tudtunk megállni a lábunkon...

                                                                             * Louis szemszöge                

Hmm, egy kis Jungle juice cocktail! Nyamm...Nem hittem volna hogy életemben először betudok rúgni. Úgy látszik tévedtem. Már majdnem leszakadt a lábam, amikor a hatodik üveg coctail-t ittam! Nem sokáig bírom, asszem.
- Hel, nem akarnánk haza menni? Kezdek rosszul lenni...- Fáj nagyon a fejem...Pedig még maradnék!
- Felőlem mehetünk! Úgy is itt vagyunk már vagy 5 órája! Egyébként én is kezdtek rosszul lenni.- Nem csak én vagyok evvel egyedül. Elindultunk...Csak van egy kis bökkenő. Hol lakunk? Én semmire nem emlékszem, nem is tudom, hogy mivel jöttünk. De szerencsére itt van Helena és ő tudja. Talán...Bolyongtunk az éjszakában, néhányszor neki mentünk egy fának, na de nem baj! http://data2.whicdn.com/images/55934604/tumblr_mk0mgssPUd1rurxvqo1_250_large.gif Aztán végül valahogy haza értünk. Bementünk a kapunk, és hallottam ahogyan a Frodó kutya ugat. Nos, igen. Tuti haza értünk. Fáradt vagyok, és minden bajom van. Ledobtuk a cipőnket, és a ruhánkat. Egyre jobban úgy érzetem magam, hogy vonzódok Helenához. Ő is hozzám. Nem tudtuk, hogy mit csinálunk, és...Lefeküdtünk egymással. Amit nem lett volna szabad.

2.rész- Moments lovers

Sziasztok drága kedves olvasóim, kiket imádok! *---* :) Kedves fogadtatás, nem de? Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és a feliratkozást. Imádlak titeket. :3 Na, de mire is várunk? Ja, feltételek. Állapodjunk meg valamiben! Te feliratkozol, és komizol, én hozom a részeket! Rendicsek? Oké, na akkor. Olvassátok szeretettel a második részt! Bujáásákááá! :D 

                                                                  *Helena szemszöge

Gyönyörű szép reggelre ébredtem. Madár csiripelés, a napfény besüt a szobám ablakán, Frodó kutya már megint bepisilt, és...LOUIS?!- Louis te mit keresel a földön, drágám?- Kérdeztem kómásan az ágyból. Louis mire feleszmélt, már kivezettem a fürdőbe. Egész éjjel fent voltunk. Nem csoda, hogy nem bír felkelni. Lou sosem tudott. Már kiskorában is "álomszuszék" volt. Mindig a mellkasán aludtam el. De az már régen volt. Ha most a mellkasán aludnék el, akkor mindenki félreértené a helyzetet. -Helena, nagyon fáradt vagyok.- Szólt hozzám Boo, és rádőlt a vállamra.
- Louis, egy óra van. Ne aludjunk már egész nap! http://data2.whicdn.com/images/77529565/large.gif
- Éjfél egy? Akkor spuri az ágyikó!-Kibújt a takaró alól, rám nézet, és visszabújt a meleg kis helyére.
- Louuuuuis!- Szóltam rá viccesen, és ráugrottam. Lehúzott a takaró alá, és a meleg sötétségben csikizett.
- Én meg mondtam, hogy én győzök! Már tegnap.- Kötekedett tovább, de én ledobtam az ágyról a takarót, és elkezdtem menekülni. Kifutottam a konyhába, de megbotlottam. Ő pedig rám esett. - Áucs!- Kicsit megütöttem magam. Felsegített, és folytatódott tovább a játék.
- Várj Helena! És mi lesz a napi terveinkkel? Mikor csináljuk meg? Már nagyon várom.- Állított meg Lou, közelebb jött, és megfogta a kezem. http://data1.whicdn.com/images/70857862/large.gif
- Talán, most? Fogjuk hozzá! Még fiatal az idő! És mi is.
- Já. Já-já. Most kici kínai lenni.
- Áz nágyon jó. Vágyis jáu!

                                                                    * Louis szemszöge

Már nagyon izgatott vagyok. Alig várom a terveinket! Helenával megbeszéltük, hogy először medencézünk. De még csak meg sem reggeliztünk!  http://data1.whicdn.com/images/32563090/tumblr_m6e150TzXK1rzrrmzo1_250_large.gif  Sosem jutunk el a terveink megvalósításáig. Talán először meg kéne reggelizni. Kiléptem Helena szobájából, egészen a konyháig, hogy szóljak, ennünk kéne! Mire kiértem a szobából, Boo megterített, és elkészítette a reggelit.
- Ezt nem mondod komolyan?! De édes vagy! Miért nem szóltál, hogy segítsek?- Meglepődve kérdeztem Boo-tól. Majd közelebb léptem, és egy puszit adtam arcára.
- Ugyan már! Nem a vendégek főznek, vagy szendvicse gyártanak! Neked amúgy is bármikor csinálok kaját.
- Cajj, jó-jó! De akkor is édes vagy.- Újra megöleltem. Megreggeliztünk, és közben a rádiót hallgattuk. "Halo". Hallottuk meg, és felpattantunk. Ez volt a közös számunk. Már elég régi, de még mindig tökéletes. A közös élményeinkre emlékeztet minket. - Helena! Ez egy jel, hogy minél előbb menjünk medencézni!- Pattant ki a fejemből az ihlet, és elsétáltam az ablakhoz.
- Sosem gondoltam volna, hogy az életem egy nap alatt így megtud változni. Eddig a másik énem láthatatlan volt, de te változtattál láthatóvá.- Mondta Helena, és közelebb jött. Majd rám nézett csillogó szemeivel.
- Én sem gondoltam volna. Az, hogy most itt vagy mindkettőnk számára jó. - Bólogattam, és csak a tényeket mondtam. Egy ideig még elbeszélgettünk, elpakoltunk, és felvettük a fürdőruhánkat. Aztán egy másodperc múlva; http://data3.whicdn.com/images/35754672/tumblr_m8cv72OfrT1rwszboo1_500_large.gif Hopp! Benne is voltunk a vízben. Az egész olyan volt mint régen. Jött a fagyiskocsi mi kiszaladtunk a vízből és fagyiztunk, bekapcsoltuk a rádiót és a vízben hülyéskedtünk, úszóversenyt tartottunk ( persze én nyertem), csuromvizesen kint szaladgáltunk a fűben, majd amikor elestünk egymás kezét fogva fű angyalt csináltunk. Aztán pedig...Tiszta sár volt a hátunk, kezünk, fejünk, és mindenünk. Ez a nap azt hiszem, hogy tökéletes lesz!

                                                            *Helena szemszöge

Süt a nap, itt van Louis mellettem, fagyit eszek sárosan. Mi lehetne ennél jobb?- Louis, ki kéne pipálni a medencézést a papíron.- Jutott eszembe, és gyorsan befutottam a papírért. Meg persze egy tollért. Addig Lou lemosta magáról a sarat, és a füvet. Nagyon gyorsan szaladtam, hogy hamar vissza érjek és többet tudjunk bolondozni. Vissza értem, de Lou sehol. Keresem, keresem.- Louis hol vagy? Hideg vagy meleg? Segíts!- De semmi. Vagy várjunk csak! Mi mozog a bokor mögül?! Az egy kéz?- Mire feleszméltem, hogy Lou megakart ijeszteni már össze-vissza sétálgattam, és kerestem Boo-t.
- Vááá! Ijesztett meg Louis de nem sikerült neki.
- Hahaha! Most nem ijedtem meg!- Gúnyoltam, és a tollat a kezébe adtam.
- Hát ez meg mi?- Meglepődve kérdezte, és úgy tett mintha félperccel ezelőtt nem mondtam volna el.
- Ez drágám egy toll. Arra használják, hogy írjanak vele. Tudomásom szerint Goy Andor fedezte fel.- Tettem közzé tudományosan, és megsimogattam az arcát, mintha egy kicsit vissza maradott lenne.
- EZ EGY TROLL?!- Nézett rám még inkább meglepődve, és én már úgy döntöttem fel adom. Arcába mosolyogtam, majd ráugrottam. Így akartam közölni vele, hogy: Hé haver! Ne szórakozzá' jóvan? Letepertem a földre majd  tisztáztam vele:
- Én győztem!
- Kezdi...http://data1.whicdn.com/images/78876301/large.gif
Eltelt az idő. Hét óra van, és még mindig a medencébe ülünk. Most már kezdek egy kicsit fázni. De nem csak én. Hanem Boo is. Közös megállapodásunk során eldöntöttük, hogy kimegyünk a vízből. Nagyon hideg volt kint csuromvizesen, ezért szedtük a lábunkat. Beérünk a házba, ledobtuk a  törölközőt, és próbáltunk koncentrálni a száradásra. Valamennyi idő után megszáradtunk. Felöltöztünk, és leültünk a kanapéra.
- És most mi következik?- Kérdezte Louis, én pedig elővettem a listát:
      1. Együtt nézni a csillagok, úgy mint régen.
      2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
      4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
      5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
      6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
      7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok  levesei vannak. Vagyis...Voltak.
       8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
       9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
      10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!

- Na Lou válassz! Én most a csillagokat választanám, és a horrorfilmet. Ó és a telefon betyárkodást! Na benne vagy?- Kérdeztem feldobottan. Én mindent meg akarok csinálni!!

- Persze, hogy benne vagyok! De akkor kezdjük a telefon betyárkodással, utána a horrorfilmmel, majd azt követően a csillagokkal!- Vágott rá Louis és elővette telefonját.
- De először is rejtsd el a telefon számot! Ne hogy kinyomozzanak.- Figyelmeztettem, és vállára dőltem.
- Már elrejtettem. Na de akkor mindketten beszélünk! Milyen dumát mondjunk? Én kitaláltam valamit.
- És mégis mit? 
- Hát...- nevette el magát- Én azt találtam ki, hogy mondjuk azt; Jó napot kívánok! Én a Whirlpool igazgatója vagyok, és megszeretném kérdezni, hogy elromlott-e a hűtője. TUDOM HOGY ELROMLOTT! Na milyen?
- Nagyon jó!! De Louis...Akkor te hívod!
- Oké, már hívom is.- Lou tényleg felhívta, és kicsöngött a telefon. Már akkor iszonyatosan nevettünk, és nem tudtuk, hogy hogyan fogjuk kibírni. Én a számhoz tettem a párnát, hogy ne nevessem el magam, Boo pedig a földet nézte. Egyszer csak megszólalt a telefonból valaki. Rögtön össze néztünk, és kezdtük a betyárkodást.
- Jó napot kívánok! Én a Whirlpool igazgatója vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy elromlott-e a hűtője.- Mondta Lou eltorzított hangon, majd rám nézett, és elkezdett halkan nevetni. 
- Jó napot, öm. Nekem nem romlott el a hűtőm.- Tiltakozott a szegény ember aki felvette. 
- DE TUDOM HOGY ELROMLOTT A HŰTŐJE!! NE TILTAKOZZON!
- Sajnálom, én nem tudom. Hívom anyát, jó?
- Ne-ne-ne-ne-ne!!!!- És letette a telefont. Hívom anyát?! Egy 4 évessel beszélgettünk?! Feltettem ezt a kérdést és nagy vihogásba kezdtünk. Mindketten nagyon jól éreztük magunkat. És ez még csak az első napunk. Na jó. A második.
- Hát ez jó volt.- Mondtam kifáradt hangon.
- De ügye még nem vagy annyira fáradt, hogy ne nézzünk horrort?- Kérdezte kedves barátom ijedt hangon.
- Nem.-mosolyodtam el- De ha mégis fáradt leszek akkor majd megint elalszok a mellkasodon. Úgy mint rég.
- Már várom! http://data3.whicdn.com/images/77145984/large.gif - Nézett rám a kedvesen, aztán elővettem a DVD-ket. Volt Fűrész 1, 2, volt még Paranormal Activity, és A kör. Hát Louis mit választott?! Persze hogy a legijesztőbbet, és a legundorítóbbat. A fűrészt. Nyami. Ma is jót fogunk aludni! Én kimentem a konyhába, és popcon-t csináltam, ő pedig betette a DVD-t, és valami kütyüt még piszkált. Aztán pár perc múlva megérkeztem a popcorn-nal, és elkezdődhetett a filmezés. 

                                                            * Louis szemszöge

A fűrész eléggé undorító film. Ezért is választottam ezt. Helena mindig is félt, és undorodott a gusztustalan filmektől. Most egy kicsit meg kell szívatnom. Ha már úgy is mindig ő győz a bunyónkban. Szóval, betettem a filmet. Helena rögtön betakarózott, és hozzám bújt. Én mondtam neki még anno, hogyha fél akkor bújjon  hozzám. Jó meglátás. Mondjuk nem kell ahhoz horror filmet indítanom, hogy hozzám bújjon, mert csak annyit mondok hogy: Hozzám búnál Boo? És máris karjaimban hever. Amitől én jobban érzem magam.
- Fúúúj! Áuucs?! ÍÍÍÍÍÍÍÍ...- Ezek a szavak nagyon gyakran elhangzottak Helena szájából. Úgy láttam hogy nagyon fél. De már legalább hozzám bújt. Szorosan átöleltem, majd eltakartam a szemem, mert egy eléggé durva rész következett. Én már láttam ezt a  filmet, úgyhogy tudom mi következik, de Helena nem tudhatta. Nem is figyelmeztettem. Direkt. De jobban megijedtem Boo hangjától mint a filmtől! Oly annyira megijedt, hogy kiugrott a karjaim közül, és az ajtó mögé rohant. http://data2.whicdn.com/images/74300015/large.gif
- Helena édes drága kicsike bogyókám! Ne félj! Ez meg van rendezve! Nyugi!- Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon volt hatással rá.
- De Louis, mi van ha most is itt van az a fűrészes bigyusz?! Ki tudja! Lehet hogy ránk vadászik!- Mondta remegve az ajtó mögül.
- De nem fog megenni!
- Honnan tudod?!
- Nem hagynám! Inkább én enném meg őt, nem ő téged!
- Hát. Na jó! Akkor én most oda megyek hozzád. 1, 2, 3!- Gyorsan felállt, majd oda ugrott az ágyra. Láttam rajta, hogy iszonyatosan nincs kedve tovább nézni a filmet.
- Helena, figyelj. Ki kapcsoljam a filmet?- Kérdeztem nyugodt hangon, nehogy azt feltételezze hogy megakarom ölni.
- Áh, neeem-nem kell.- Válaszolt bizonytalanul.
- De látom rajtad, hogy nagyon megijedtél! És még rosszabb részek is jönnek! Nagyon szívesen kikapcsolom!
- Akkor mégis csak kapcsoljuk ki! http://data2.whicdn.com/images/79645371/large.gif- Végre kimondta, és én már repültem is a DVD-hez és kikapcsoltam. Azt hiszem, hogy Superman vagyok. A lányok védelmezője. De csak is Boo védelmezője! Viszont most nagyon kell pisilnem. Éppen úton voltam a wc felé, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Gondoltam magamban, hogy Helena az, pedig DIREKT ráerőszakoltam, hogy ne jöjjön ki velem pisilni, mert nem szeretem ha valaki "velem" van amikor dobom a sárgát. Hát. Ki más lehetett az mint Helena.
- Helena! Tudod, hogy- Szakított félbe.
- Tudoooooom! Nem szereted ha valaki kikísér a wc-re. De Louis muszáj volt! Annyira magányos voltam oda bent.
- Jó-jó, de ügye nem jössz be velem a helységbe?!
- http://data2.whicdn.com/images/79388020/large.gif Hát, nem. Tudom.
- Haaj, na jó! De nem nézhetsz rám! Vagyis eltakarod a szemed! Megígéred?
- Igen! Vagyis nem nézek oda!
- Ez a beszéd!- Egy kicsit furán éreztem magam, mert Helena dumál, én pisilek, és minden egyes mondatánál "aha, igen, aha" szócskát válaszoltam. A pisilés sem tartott hosszú ideig, 2 perc alatt végeztem is, aztán vissza mentünk a szobába. Leültünk az ágyra, és beszélgetni kezdtünk. Aztán eszembe jutott az 1.-es terv ami így szól: Együtt nézni a csillagokat, úgy mint régen.
- Helena!! Eszembe jutott valami! Az 1.-es terv! Tudod, a csillagos!- Rá mosolyogtam, majd ő az ablakhoz ment, és elhúzta a függönyt.
- Louis, van egy kis gond.- Nézett rám bánatosan.
- Mégis mi?
- Nincsenek csillagok az égen...-Hajtotta le fejét. Én elmosolyodtam magamban.
- Dehogynem! Vannak csillagok! Csak meg kell keresned őket! Ki megyünk?- Megfogtam vállát, és biztatgattam.
- Hát, jó! Menjünk! Végül is, biztosan fent vannak a csillagok! És köztük van a te, és az én csillagom is.
- Igen. Remélem még mindig egymás mellett vannak. Úgy mint mi.- Éppen ki tartottunk, amikor ránéztem az órára. Éppen 11:59  volt az idő. Amikor még régen kiválasztottuk a közös csillagunkat, pont ennyi fele járt az óra. Ez különös. Kint az égen legalább tízmilliárd csillag ragyogott. Nem tudom, hogy Helena miért nem látta. Mindegy. Szóval, ki mentünk és leültünk egy kis pokrócra, ugyanis nem akartam hogy megint füves legyek. Megfogtam a kezét, és együtt bámultuk a csillagokat. Ez a nap már nem is lehetett volna jobb.
- Lou, az a te csillagod?- Kérdezte Helena.
- Nem tudom. De nagyon hasonlít. Annyira régen láttam már ezeket a csillagokat, hogy már nem is emlékszem.
- Semmire?
- De. Azért valamire mégis csak. Ó! Meg van! A te csillagod volt mindig a legfényesebb, az enyém pedig a leghalványabb! Ügye jól mondom?
- Igen. Jól emlékszel. Tudtam én, hogy ügyes vagy!- Mondta Helena, és vállamra dőlt. Aztán minden elsötétült. Azt hiszem elaludtunk.

1.rész- New feeling to you

                                                        Sziasztok drága olvasók! :) 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is. Köszönöm hogy benéztél. Másodszor. :) A következő részek mindig +1 feliratkozó, és 3 megjegyzés után jönnek. Nagyon lelkes vagyok, hogy és mindenem remeg, mert már nagyon várom hogy leírjam az első részt. Ez az ötlet az álmomból jött. Neki is kezdek. Jó olvasást! Pusssssszaaa Mazsi xxx 

                                                               *Helen szemszöge

Megint csak egy unalmas reggelre ébredtem. Süt a nap, anyáék dolgoznak, a nagyim sincs itthon, és a kutyám a szőnyegre pisilt. Hurrá. Ráadásul egy szál köntösben, és egy nyuszis mamuszban, elég nehéz lesz feltarkítani. Úgy érzem magam, mintha nem lennék fiatal. Sehova se tudok menni, nincs itt a legjobb barátom Lou akit még az életemnél is jobban szeretek, és állandóan csak a kutya pisit, vagy kaksit kell takarítanom. Elegem van! Louis-sal is csak kamerázni twitteren, vagy telefonon beszélgetni tudok. Már nagyon hiányzik. Vele voltam mindig. Amióta a nevemet tudom, azóta az övét is. Mindent neki meséltem el. Ami bántott, ami boldoggá tett, ami rosszul esett...De, most. Most egyedül vagyok. Minden este amikor elmegyek lefeküdni, az ő képét szorongatom, és sírok. Ő is hasonlóképp tesz. Elköltöztek New york-ból, és muszáj volt itt hagynia engem. Pedig megígértük, hogy sohasem hagyjuk el egymást. Hiányzik az ahogyan átölel, és közben nevetgél. Hiányzik az ahogy mellém ugrik az ágyba a plüss répájával. Egyszerűen az egész fiú hiányzik! Nem bírom tovább. Muszáj lesz tweetelnem neki.
@Louis_Tomlinson  Nagyon hiányzol...Remélem végre találkozunk. De te most nagyon messze vagy tőlem... HIÁNYZOL!...
Ahogy kiraktam a twitter-ére máris megcsörrent a telefonom. Valahogy sejtettem, hogy Lou hív. Rögtön gyorsabban vert a szívem, és azonnal a fülemhez vettem a telefont.
- Louis? -Szóltam bele a mobilba izgulva.
- Helen kisasszony?- Köszönt viccesen, nevetve.
- Nagyon hiányzol.
- Te is nekem. Nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rád.- És egy kicsit elszomorodott a hangja.
- Látni akarlak!
- Hát, akkor kapcsold be a kamerád! Én is már látni akarlak. És érezni. Vagyis. Megölelni téged.
- ...
- Helena? Itt vagy Helena?
- Nem jó a kamerám...Most már sehogy sem foglak látni...
- De van ebben az egészben valami jó is.
- Micsoda? Semmi jó nincsen benne.
- Lélekben ott vagyok veled, s fogom két kezed. Ez rímelt? Neked szántam BFF.
- De jó! Nagyon édes versike. Imádom! Köszönöm Boo!
- Szóra sem érdemes. Neked bármikor Boo!
- Aranyos vagy Boo!
- Ez megtisztelő volt Boo!
-Örülök Boo!
- Én is Boo!
- Jól van Boo!
- Helena...Nekem most mennem kell. Anya hívott, hogy rakjak rendet a nappaliban, mert ocsmányul hagytam magam után.
- Rendben menj csak! De aztán szép rend legyen!
- Rendicsek főnök! Szeretlek. Szia, és majd beszélünk!
- Én is szeretlek! Oké, szia!
Megnyugodtam. Megnyugodtam azért mert hallottam Boo hangját. Most már jobban érzem magam. És már nyugodtan neki is állhatok a napi teendőimnek.

                                                                       *Louis szemszöge

Amikor Helena azt mondta: " Nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rád", majdnem elkezdtem sírni. Szívfájdító érzés tudni, hogy a legjobb barátnőm szomorú miattam. http://data2.whicdn.com/images/74747525/large.gif Bárcsak vele lehetnék. Soha nem lenne bajom sehol. - Louis gyere egy percre!- De egyszer csak anya hangjára lettem figyelmes.
- Igen anya?
- Csomagolj mert egy óra múlva indulunk.
- De hová? Mikor? Miért?
- Csak csomagolj!
- Repülök. És a nappali? Még nem vagyok kész.
- Megúsztad. De máskor elpakolsz magad után!
- Yeahh! Oké, természetes.
Ha anya azt mondja, hogy "Csak csomagolj" akkor tuti menő helyre megyünk. Vagy megtaláltak minket a maffiózósok. Ki tudja. A nagy gondolkozásba már a fél szekrényemet bepakoltam. Pedig azt se tudom, hogy hány napra megyünk, és hogy hová. Nem baj a lényeg meg van. : Buli ruha, meleg felső, meleg alsó, fürdőgatyó, Kevin a galamb, a plüss répám, és persze Helena képe. Nagyon kíváncsi vagyok hogy hová megyünk. Apa ilyenkor szokott haza érni a munkából. Gondolom ő is jön. Nagyon fáradt vagyok. Alváshoz készülődtem, de nem tudok aludni, már most érzem. Főleg úgy, hogy nincs mellettem Hel képe. Apa is közrejátszik. 5 perc és indulunk. Öt egész perc alatt nem lehet aludni. Ebbe bele kell törődnöm. Majd a kocsiban alszok. Be ültem a kocsiba, és alvó állapotba helyeztem magam. De hol van Helena képe?! -Anya vissza kell mennem!- Pattantam fel rémült arccal.
- Louis drágám, nem kell.- Nézett hátra anya, és nyugtatgatott.
- De ott hagytam Helena képét!
- De...Nem kell.
Nagyon furcsa volt számomra hogy anya leakart beszélni. Ezzel mit akar? Furcsállva néztem magam elé, és vissza feküdtem pihenni. Nem ment a pihenés sem. Kényelmetlenül éreztem magam Boo nélkül. Út közben körülbelül hatszor álltunk meg pihenni. Hova megyünk?! Ilyen hosszú lenne az út? Most már nagyon fáradt voltam. Elaludtam.

                                                                      * Helena szemszöge

Amikor a szobával végeztem, már anya is megérkezett. - Helena, hol vagy hipó?- Szólított meg viccesen anya, és berohant a szobámba.
- Szia drága pamutka anyukám!- Üdvözöltem mókásan, és megöleltem.
- Ó, de kis cuki vagy! Látom mindent megcsináltál amire megkértelek. Csillog, villog a lakás. De a szőnyeg miért vizes?
- Hagyjuk. Hosszú történet.
- Öltözz fel élégáns ruhába, mért jönnék ma véndégek. Na milyen volt az akcentus?
- Szupi volt! És kik jönnek?
- Vendégek.
- De kik?
- Miért kell neked mindent tudni?
- Jól van na! Öltözök.
Valami ruhát ami elsőnek a kezembe került,felkaptam magamra és már készen is voltam. Össze, vissza járkáltam az előszobában, mert egy kicsit izgultam. Mindig izgulok ha új embereket ismerhetek meg. És ha anya nem monda el hogy kik azok, akkor van okom a türelmetlenkedésre. Meguntam a járkálást, ezért inkább ki mentem a kertbe, és játszottam egy kicsit Frodóval a kutyusommal. Igen, elég fura neve van. Apa adta ezt a nevet neki!

                                                                        * Louis szemszöge

Kicsit közelebb értünk a célhoz, és anya bekötötte a szememet valami ronggyal. Most már tuti sántikál valamiben. Zavaró vaksötétben lötykölődni az úton. De egyszer csak megálltunk. Anyu megfogta a kezem, és ki vezetett a kocsiból. Hallottam ahogy nyitódik egy kapu. Átmentem rajta. Most mi?! Meghaltam? Nem hiszem. Mivel anya egy másik nővel beszélgetett. Ismerős volt a hangja. Ölelkeztek, és puszilkodtak. Milyen régi barátnői vannak az én anyukámnak? Vegyük sorra. Ott van Tifany a régi haverom anyja. Ott van Desy az ismerősünk, és...URAM ISTEN! Lehet hogy Helenánál vagyok?! Nagyon, nagyon izgultam, és alig vártam már hogy levehessem a rongyot. Valaki más is jött. Neki is be volt kötve a szeme. A szívünk hevesebben vert. - Le vehetitek a rongyot!- Abban a pillanatban levettem a rongyot a szememről, és megpillantottam Helenát. Majdnem össze estem. Olyan szép lett! És olyan nagy!!! És...Rögtön sírva fakadtunk. Oda rohant hozzám, és a nyakamba ugrott. http://data2.whicdn.com/images/77005330/large.gif    Majd belesuttogott a fülembe. - Nagyon hiányoztál. De végre itt vagy!- Nem bírtam szóhoz jutni. Mindvégig csak ölelkeztünk, és ölelkeztünk, és ölelkeztünk. Helena teste remegett az izgalomtól és az örömtől.
- Olyan gyönyörű vagy! Annyira szép arcod van! És mindened szép! És mekkorát nőttél!- Dadogtam meglepődve.
- Te is annyira helyes fiú lettél! Eddig is az voltál de most...És akkora vagy te is mint egy felhőkarcoló! Óóó, és milyen izmosak lettünk! Kondizunk, kondizunk?
- Csak focizunk, focizunk.
- Tomlinson17?
- Igen, ahogy tetszik mondani. http://data3.whicdn.com/images/69429295/large.gif
- Eltaláltam.
- Nagyon szeretlek! És nagyon hiányoztál...
- Én is nagyon szeretlek! Már nem bírtam volna ki nélküled.
- Én sem.
Mégy egy picit ölelkeztünk, majd utána kézen fogtuk egymást és bementünk a lakásba. Leültünk a nappaliba, és előhoztuk a régi kis kori emlékeket. Mindenki nagyon nevetett, hiszen mi ketten mindig is csibészek voltunk. Van egy pár sztorink ami egy kicsit megdöbbentő, de nagyon vicces.
- És emlékszel arra a napra, amikor kimentünk a rétre és bunkit építettünk? A rét kellős közepén. Jól kikaptunk.- Meséltem a többieknek. Helen elmosolyodott.
- Hogy lehetne elfelejteni? Abba a bunkiba tároltuk a játék katonáidat, és a leveseket amiket főztem neked. Homokból.- Louis szinte már leesett a fotelről, annyira nevetett. Igen, ezek elég aranyos sztorik.
- Mindig együtt fürödtünk abban a kis medencében ami a nagymamádnál volt. Élveztük!- Ájuldoztam.
- Igen, az biztos! És szamócát is szedtünk, meg barackot! Finom édes ízük volt. És mindig együtt ettük.
- Soha sem volt olyan, hogy előbb ettem volna meg mint te, mert akkor azt nem együtt csináltuk volna.
- Louis...4 év telt el. Azóta hogy láttalak. 4 év...Az nagyon sok idő.
- Igen! És nagyon fájdalmas időszak volt ez mindkettőnk számára.
- Az biztos! Ú, Lou! Jut eszembe...Valamit szeretnék adni. Már régóta megvan, és most tudom odaadni.
- Na mit kapok drága?
- Hozom!


                                                    *Helena szemszöge

Bementem a szobámba, és leültem az ajtó mögé. Nem tudom hogy ez mire volt jó. Talán azért mert elgondolkodtam az életemen. Mosolyogtam egy kicsit, és megkerestem a barátság összekötő nyakláncot. Hopp már meg is van! Nagyon várom már a reakciót! Ki mentem a szobából egyenesen a nappaliba, és a hátam mögé bújtattam a meglepit. - Mi van a hátad mögött?- Kérdezte Lou meglepődve, és rám ugrott.
- Héj, úgy sem látod meg!-De, meglátta. Ugyanis kiesett a kezemből, és ő felvette. Rá pillantott, és elállt a szava.
- http://data3.whicdn.com/images/76901217/large.gif Ez az amit szerettél volna adni?
- Igen. Egy kis bari meglepi.- De ő csak nézett rám, és majdnem sírva fakadt.
- Én, én...Köszönöm! http://data2.whicdn.com/images/77148454/large.gif
- A barátomért mindent.  Szeretlek.
- Én is...Nagyon! - És ennél a mondatánál Lou nem bírta tovább. Sírva fakadt. Őt követően én is. Nem bírtuk tovább úgy látszik. Egy jó néhány órát elbeszélgettünk, és...Louis-nak mennie kellett. A fejemet lehajtottam, mert nem akartam a szemébe nézni. Megint csak sírnánk. És nem akarom hogy neki rossz legyen. - Louis sajnos mennünk kell.- Szólt hozzá Louis anyukája.
- De, én nem szeretnék...- Válaszolt Lou depressziós arccal.
- Neked nem is kell.
- HOGY MI?- Azt hiszem én vagyok a világ legboldogabb embere. Lou arcvágása átváltozott nagyon boldoggá.
- Hallottad. Mi az ősök,  együtt elmegyünk egy fesztiválra. Titeket nem érdekelne meg amúgy. Ketten jobban elvagytok. Tiétek a lakás négy napig.
- Komolyan? Ez...Úristen...- Nem hittem el amit hallok. Louis-sal pacsizkodtunk.
- És azt csinálunk amit akarunk?- Kérdezte BooBear reménykedve, hogy igen.
- Nem.- Válaszolt kedves anyukám, aki nem szereti ha ég a ház.
- Hmm...Ünneprontó!- Jelentette ki Louis, és az egész emberiség nevetésbe kezdett.
El sem hiszem, hogy végre négy napig együtt lehetünk! Főleg úgy hogy ketteseben! Már minden tervem meg van!  1. Terv: Együtt nézni a csillagokat úgy, ahogyan régen.
        2. Terv: Horrorfilmet nézni, amit sohasem mertünk.
      3. Terv: Bulizzunk egy jót!
     4. Terv: Nincs jobb egy hűsítő medencézésnél!
    5. Terv: A telefon betyárkodás mindig beválik.
   6. Terv: Éjjel szakadó esőbe kimenni, és esőtáncot járni úgy mint rég.
  7. Terv: Ki megyünk a rétre, ahol a bunkinkat csináltuk és ahol Louis katonái, és homok levesei vannak. Vagyis...Voltak.
 8. Terv: Régen megszokott divatbemutató vicces formában.
 9. Terv: Együtt sütni valami finomat.
10. Terv:  Sminkeljünk! Lou! Készülj!
- Sminkeljünk?! Én téged ügye?- Kérdezte Louis kétségbe esve.
- Nem, nem. Téged is kifestelek. Cuki leszel! http://data1.whicdn.com/images/77329930/large.gif
- Hahaha! Na jó! Én is imádok bolondozni! Hajrá!
- De ezt majd kicsit később.
- Viszont nekünk mennünk kell! A házat nem szétszedni! Négy nap múlva itt vagyunk.- Mondta Louis anyukája, és már vették a cipőjüket. Elköszöntünk, és elmentek. Miénk a lakás. Ahogy becsukták az ajtót, máris beugrottunk az ágyba hülyéskedni. - Ne csikizz! Áucs!- Ezek a szavak gyakran előfordultak. De Louis tovább csikizett. Nem bírtam tovább, mivel már lecsúsztam az ágyról is, és nevetőgörcsöt is kaptam.
- Mi is lesz holnapra a tervünk?- Kérdeztem Lou-tól és közelebb csúsztam hozzá.
- Amit csak akarsz! Menjünk ki a rétre! Huhúúúúú!- BooBear jó ötletet adott. Nem csalódtam benne. Nagyon jól éreztük magunkat. Ő is közelebb jött és átölelt.

Bemutatkozás

                                                              Sziasztok! :)

My life is beatiful and my friends are the best. Ismerős? Ha nem, nem baj. Én vagyok az írója. És remélem, hogy nem haragudtok rám, ha még egy blogot nyitok. Már van három is. Az egyiket a BFF-emmel írom ( vámpíros) a másikat egyedül, és ezt. Nos, remélem hogy tetszeni fog ez a blog is. Louis-ról ( Louis Tomlinson a gyengébbek kedvéért :) ) és Helen Roberts-ről fog szólni. Kiskoruktól kezdve együtt voltak, mindent együtt csináltak, de Louis-nak el kellett költöznie. Nagyon nehezen éltek egymás nélkül, de legalább telefonon, vagy twitteren tudtak beszélgetni. Egy napon végül, Helen és Louis szülei megbeszélték, hogy össze hoznak egy találkozót. De erről a két fiatal nem tudott. Amikor meglátták egymást mindkettőjük arcán végig folyt egy könnycsepp. Ők a világon a legjobb barátok. Szóval, hát innentől kezdődnek az izgi részek és még sok más. Ha szeretnéd olvasni kérlek szépen iratkozz fel! És ha meghozom a részeket komizz, hogy tudjam kell-e rajta javítanom vagy sem. Thank you! ❤

Szereplők, Főszereplők:

Helen Roberts

Louis Tomlinson

A mellékszereplőket azért nem tettem ki, mert nincsenek. De tényleg! :) Az én technikám az, hogy nincsen előre megrendezve a blog, és ezért váratlanul fogok szereplőket tenni a blogba. Megértéseteket köszönöm! :) És még valami. Vagyis még van mondani valóm. A fejlécem még ugyan nincsen, de nagyon remélem hogy hamarosan lesz. Fejléc nélkül mit érek ééééén? :D És végezetül. Itt van a vámpíros blogunk linkje:

http://evilornicevampire-onedirection.blogspot.hu/ Igaz hogy itt sincs még kész a fejlécünk pedig már rendeltünk, de a kedves kedélyek nem nem akarják meggyártani. Hurrá. Köszönöm hogy itt jártatok! Pusssssssszaaaa Mazsi❤